A BADACSONYI RÉGIÓ ne csak borairól, hanem saját ételéről is legyen híres – röviden így foglalható össze napjaink egyik gasztronómiai kezdeményezése a sajtóhír szerint. Voluntarizmus, címkézhetnénk a hírt az átkosban néhány évtizeddel korábban még gyakorta használt, s megszokott terminológiával, és nem is tévednénk. A „szabad akarat” győzedelmeskedik, ha sikerül, és ez jó érzés.
A BÉCSI KONYHA, vagyis a “Wiener Küche”, sőt, fele résznyi franciasággal, “wiener cuisine”, rafináltan okos sógori találmány. A “bécsi konyha” kifejezés egészen egyedülálló összetétel. Bécs a világ egyetlen városa, mely névadója lett egy konyhának, miközben az “osztrák konyha” is élő fogalom maradt. A történet persze nem ma kezdődött. A “Wiener Küche” fogalma már a 18. század végén, a k.u.k előtt megjelent, bár kezdetben lényegében még csak az osztrák konyhát jelentette. A “Wiener Küche” fogalma tehát, már bő két évszázada forgalomba került, hogy aztán használatban is maradjon, mint azt az
PARIS BUDAPEST ÉTTEREM (Sofitel), a Sofitel ezúttal zárójelben, merthogy most nem a szálloda(lánc), sokkal inkább az étterem az érdekes – a Restaurant. S, mint azt Boulanger mester 1765-ben, a rue Bailleul és rue des Pouliesa sarkán, Párizsban nyílt vendéglőjének bibliai áthallású, latin nyelvű reklámszövege is hirdette: „Venite ad me, omnes qui stomacho laboratis, et ego restaurabo vos.”. Magyarra fordítva:
A MOMOT, a magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság, 2013. március 22-23-án tartotta X. Jubileumi Kongresszusát. A kongresszus fővédnöke Dr. Áder János köztársasági elnök, a kongresszus elnöke Prof. Dr. Bedros J. Róbert PhD, a MOMOT elnöke volt. A gazdag és érdekes programról a MOMOT tudományos folyóiratában (Cardiometabolica Hungarica) részletesen is olvashatunk.
A SVÁB KONYHÁBAN a tészta leginkább főtt gombócot (Knödel-knédli), metéltet (Nudeln-nudli) galuskát (Nockerln-nokedli) jelentett. Ezekhez leginkább laktató káposztát, hagymás zsírral megöntözött törtburgonyát, vagy babot adtak, de a savanyúság és tavasszal a saláta sem volt ritka. A lekváros és grízes tészták, mákos és diós nudlik éppúgy az étrend részét képezték, mint a szilvás gombóc, a kelt tészták különböző nemei lekvárral, vagy anélkül. A rétes (Strudel) ha hétköznapokon előfordult, csak grízzel, szebb napokon tejbegrízzel, káposztával, szezonban már tökkel töltődött. Mák, vagy túró, legfeljebb ünnepnap került bele, hiszen ezek a városi piacon is jól eladható termékek voltak.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!