TOKÁNY, PÖRKÖLT, VETRECE – Egyre feltűnőbb, hogy milyen elképesztően keverednek, torzulnak a fogalmak, technológiák, receptek, s az erdélyi magyarság konyhája is miképpen egyszerűsödik, amihez persze az anyaország is hozzáteszi a magáét. A hajdan pirospaprikát még alig ismerő és az 50′-es évekig szinte nem is használó archaikus erdélyi magyar konyha egyik legnagyobb erőssége és szépsége – legalábbis nekem – éppen abban rejlett, hogy nem ismerte, de leginkább, nem is használta az anyaországban akkor már
KÜRTŐSKALÁCS – „A népszerű kürtőskalács 1990 után előbb fokozatosan nyugat felé terjedt, tehát az ország [Románia] észak-nyugati peremterületén, Partiumban vált közkedvelt édességgé, majd rendre különböző magyarországi városokban és üdülőközpontokban is meghonosodott. Ennek a folyamatnak az eredményeként, a gulyáshoz hasonlóan, a kürtőskalács napjainkban már nemcsak székely, hanem összmagyar szimbólum, a székely és a magyar identitás organikus, központi része,
Dr. CSÁVOSSY GYÖRGY– Kilencven éves korában (2015. november 30-án) meghalt Csávossy György, a finom impressziókat és sztoikus életbölcseletet éneklő költő és az erdélyi borászat pápája. 2015. november 30-án műtétre készülve érte a halál. Pedig olyan elnyűhetetlennek gondoltuk, mint saját apánkat – így ha az utóbbi évtizedekben a Negyenyeden élő Csávossy Gyurka „bátyánkra” gondoltunk, apánk is eszünkbe jutott. 1925-ben születtek, noha ezen kívül talán tán csak szívós és ragaszkodó életszeretetükben
SZÉKELYKÁPOSZTA– Amikor elégedetten hátradőlve már-már azt gondolhatnánk, hogy gasztronómiánknak mégis csak akadnak megingathatatlan és igaz történetei, rá kell jönnünk, hogy ilyennel még a Székely József nevével szorosan összekapcsolt káposzta esetében sem találkozhatunk, pedig már azt hittük. A székelygulyás (székelykáposzta) nagyszámú előképe mind azt jelzi, hogy ez az egyszerű étel a lényegét tekintve már évszázadok óta kész volt, s csak az 18-19. század új fűszerére, az őrölt pirospaprikára
ÉRMELLÉKI BAKATOR – Gyürky Antal, régi kedves borászati szakférfiú a 19. század közepéről, utazgatván az országban, Érmelllékről azt említi, hogy „e vidék oly szép, oly kellemes, levegője oly egészséges, hogy szinte vágyik az ember idevaló lakos lenni; hátha még lelkes magyar, nyíltszívű s vendégszerető, értelmes és mívelt birtokosaival közelebb megismerkedhetik, már akkor megválni is nehéz innen”. A Borászati Lapok alapítója rögtön az 1858-as, legelső évfolyamban írja ezt az első érmelléki kalandozásait a Vegyes Csarnok
Legfrissebb hozzászólások