TÁRKONY – Valamikor, a múlt század negyvenes éveiben azt írták az évelő tárkonyról (Artemisia dracunculus), hogy ez a régi magyarok által is használt keskeny levelű, borsos illatú fűszernövény már csak elvétve, imitt-amott található a hazai kertekben. Azóta sem sokat változott a helyzet – a regionális erdélyi kertekben ma is jobban kedvelik és többet is használják, mint az anyaországban. Az ottani konyha számos étel fűszerezéséhez használja, mintegy praxisával demonstrálva, hogy a tárkony a csomborral és a lestyánnal együtt az erdélyi konyha
ERDÉLY GASZTRONÓMIÁJÁRÓL– A magyar nyelvű szakácskönyv-irodalom legerősebb érzelmi töltetű műve Kövi Pál, Erdélyi lakoma (1980) című lírai esszégyűjteménye. „Erdélyi lakoma című könyve okkal tette híressé: tisztesség, tartás, sőt hazaszeretet összefüggései a főzéssel, a konyhaművészet történetével vagy az édesanyja kovászával: ennek természetességéről ad hírt ez a könyv…” – írta róla Eszterházy Péter. Az erdélyi konyha sokak életének meghatározó élménye. Közéjük tartozott a háború után Budapestről Londonba emigrált Egon Ronay is.
TÁJ. EMBER és állat. Közös létezés – egymás koreográfiái. Buda Ádám, egy régi lepkegyűjtő a távoli XIX. századból még apjától, Buda Elektől tudta, hogy minden élőlényre, az, ki pásztora, sújtva ügyel. Fújta, mint egyet az örök és fényes hérakleitoszi töredékek közül. Vagyis, ki vadra, madárra, halra, netán pillangóra vadászik: ne az ölés öröméért tegye! Ne a kiomló vérért és ne a pusztítás élményéért. Hanem hogy megismerhessen döntő pillanatokat. A halálét például. De ebben a megismerésben benne kell lennie a létezés és felfedezés kegyelmének is.
GASTROFEST néven új fesztivál indult Erdélyben, Borszéken. Az idei, első GastroFest a napokban, július 25-28. között kerül megrendezésre. (Úgy látszik, ez az időpont különösen kedvesnek tűnik a fesztiválszervezők körében, mert Magyarországon is akad néhány ezekben a napokban.) Megosztanám a programot, hátha arra jár valaki, vagy az erdélyiek közül kap kedvet hozzá.
SZÉKELYFÖLDI VENDÉGSÉG – Az úgy történt, hogy e-mail érkezett Szentesi Zöldi Lászlótól (43), akit én ugyan nem ismerek, vagy, ha mégis találkoztunk valamikor, hát nagyon röstellem magam a feledékenységemért. Szentesi Zöldi László újságíró volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elküldi a “Székelyföldi vendégség” című könyvét. Megörültem én ennek nagyon, megtisztelve is éreztem magam erősen, merthogy, bármennyire is jogosnak és megalapozottnak érzem én, hogy akár naponta kapjak könyveket, amikről a véleményem is kérik, mégsem kapok, vagy csak ritkán. A könyvet, ahogy ígérte, annak rendje, módja szerint postára is adta, én pedig, meg is kaptam.
Legfrissebb hozzászólások