AMBRUS LAJOS:  A Neogrády-rejtély  (Felhívás!)

AMBRUS LAJOS: A Neogrády-rejtély (Felhívás!)

NeográdyA NEOGRÁDY-REJTÉLY – Egy kiváló és rengeteget dolgozó akvarellfestő, Neogrády Antal (Galsa, 1861 – Budapest, 1942) a Millennium táján Darányi Ignác földművelési miniszter megrendelésére 53 gyönyörű akvarellt készített a Magyarországon föllelhető szőlőfajtákról. A megbízás mögött Neogrády nyilvánvaló festői kvalitásai álltak (öt évig tanult a müncheni Festőakadémián) – tájképei, falusi- és vadászjelenetei, zsánerfestményei, grafikái, krétarajzai addig is bizonyították tehetségét. Sokfélét készített, több műfajban dolgozó művész volt; illusztrálta a Szent Péter esernyőjét, Bársony István vadász-novelláit, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben vállalkozását,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A régi tabáni szeder

AMBRUS LAJOS – A régi tabáni szeder

Morus nigraA TABÁNI SZEDER – A savanyú, másképpen török, vagy bécsi, vagy borszeder (Morus nigra) rejtélyes fafaj. Írtam róla korábban, mert már akkor is bizonyosnak látszott, hogy komoly a zavar körülte. Először is: szederfa vagy eperfa? Aztán: savanyú eperfa vagy édes eperfa? És most kézhez kapva Surányi Dezső sokfelé nyitó új könyvecskéjét, Kis magyar gyümölcsészet a címe, amit mindenkinek ajánlani tudok, látom, itt is kimarad a ziccer – mármint hogy végleg rendet rakjunk a nagy szederfa-kérdésben. Surányi Dezső különben nemcsak jeles tudós; számomra legemlékezetesebb

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A szilvalekváros papucs (Hámán táska)

Szilvalekváros táska, HamantaschenSZILVÁS PAPUCS – Szász nagyapámék a Kenyérsütő utcai házukban szinte önellátó háztartásvezetést vitték, mint majd’mindenki az akkori Újvárosban. Henteshez alig, élelmiszerboltba ritkán, gyufáért, dohányért, petróleumért rendszeresen jártak. Öreganyám, nomen est omen, korábban otthon sütötte a kenyeret – a mesés nevű  Kenyérsütő utca eredetileg a Sütő utca nevet viselte, mert itt laktak a város legjobb kenyérsütő asszonyai. Akik a hetipiacon mindig nagyméretű,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A dinnyész (sárgadinnye, görögdinnye)

GörögdinnyeDINNYE – Igénytelen, térkép-eres héjazat, zsenge, fűzölden olvadó dinnyehús; enyhén fűszerszámos illatok. A Krúdy-féle álmoskönyv szerint sárgadinnyével álmodni ’szép időt’ jelent. De hogy Sógor bátyánk a csíkoséri tanyáján olvasta, netán forgatta volna-e a nevezett Álmoskönyvet, pláne Szontagh Gusztávnak Szenvedelmes dinnyész című 1843-as kismonográfiáját, vagy Girókuti dinnyészeti törzskönyvét, amelyet évek óta kitartó

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – Szanazugi csíkok (csíkhal káposztalében főzve)

CsíkhalCSÍKOS KÁPOSZTA – Egy archív filmben Portörő Mariska nénénket ismerem föl – a dokumentumfilm az ifjúkor mélyét idézi. A népzenész Halmos Béla barátunkról szólt, aki a szomszédos Ecsedi utcából indult el pályáján. A régi forgatáskor Béla ifjúkora egyik színterére, a Szanazugba kalauzolta a stábot: a keleti arcú, pirospozsgás Mariska néni ott evez a hosszú hajú Béla mellett, s a csónak pár másodpercig nyugodt tempózással siklik a Fekete

(tovább…)