AMBRUS LAJOS – Régi asszonyok, avagy tyúk káposztalében

AMBRUS LAJOS – Régi asszonyok, avagy tyúk káposztalében

Gróf iktári Bethlen ZsuzsannaRÉGI ASSZONYOK – Deé Nagy Ildikó és László Lóránt új könyvében, Gróf iktári Bethlen Zsuzsanna és szakácskönyve, találom az izgató és csábító mondatot: „Álmélkodásra invitáljuk a kedves olvasót, aki méltán csodálkozni fog azon, mi mindennel foglalkozott ez a 18. századi nagyasszony”. És lőn, minden stimmel – a nagyhírű kancellár és tudós könyvtáralapító Teleki Sámuel gróf (1739-1822) feleségéről, a mindössze negyvenhárom évet élt nagyszerű asszonyról, iktári Bethlen Zsuzsannáról (1754-1797) elmélyült élet- és pályarajz bontakozik ki. Aki méltó társa volt Erdély legjelentősebb könyvtára, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójának – akinek a kortárs Benkő József szerint  „a magyar és erdélyi történelemre nézve hatalmas adattára van, s könyvtára örök dicséretet

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A sashegyi és gellérthegyi vörös és a budai őszibarack

AMBRUS LAJOS – A sashegyi és gellérthegyi vörös és a budai őszibarack

Kerkápoly KárolySASHEGYI VÖRÖS – Krúdynál olvasni, ő meg Eötvös Károlytól veszi át, hogy a hegeliánus bölcsész és pápai tanár, a kiegyezés utáni Lónyay-kormány pénzügyminisztere, Kerkápoly Károly (1824-1891) termelte a legjobb bort Budán. S hogy Sashegyi vörösére különösen büszke volt, amelyet Kadarkából és Rácfekete, más néven Csóka szőlőből készített. Csakhogy Kerkápoly nem sahegyi, hanem gellérthegyi vöröset termelt. Kerkápolyt, a jogtudós filozófust és államférfiút kortársai az ország legokosabb emberének, a kor legnagyobb elméjének tartották. Móra Ferenc is többször megemlékezik róla, mint puritán kálvinista professzorról, aki a nemzetgazdaságtan nehéz tudományát tanította a

(tovább…)

AMBRUS LAJOS:  A Neogrády-rejtély  (Felhívás!)

AMBRUS LAJOS: A Neogrády-rejtély (Felhívás!)

NeográdyA NEOGRÁDY-REJTÉLY – Egy kiváló és rengeteget dolgozó akvarellfestő, Neogrády Antal (Galsa, 1861 – Budapest, 1942) a Millennium táján Darányi Ignác földművelési miniszter megrendelésére 53 gyönyörű akvarellt készített a Magyarországon föllelhető szőlőfajtákról. A megbízás mögött Neogrády nyilvánvaló festői kvalitásai álltak (öt évig tanult a müncheni Festőakadémián) – tájképei, falusi- és vadászjelenetei, zsánerfestményei, grafikái, krétarajzai addig is bizonyították tehetségét. Sokfélét készített, több műfajban dolgozó művész volt; illusztrálta a Szent Péter esernyőjét, Bársony István vadász-novelláit, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben vállalkozását,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A régi tabáni szeder

AMBRUS LAJOS – A régi tabáni szeder

Morus nigraA TABÁNI SZEDER – A savanyú, másképpen török, vagy bécsi, vagy borszeder (Morus nigra) rejtélyes fafaj. Írtam róla korábban, mert már akkor is bizonyosnak látszott, hogy komoly a zavar körülte. Először is: szederfa vagy eperfa? Aztán: savanyú eperfa vagy édes eperfa? És most kézhez kapva Surányi Dezső sokfelé nyitó új könyvecskéjét, Kis magyar gyümölcsészet a címe, amit mindenkinek ajánlani tudok, látom, itt is kimarad a ziccer – mármint hogy végleg rendet rakjunk a nagy szederfa-kérdésben. Surányi Dezső különben nemcsak jeles tudós; számomra legemlékezetesebb

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A szilvalekváros papucs (Hámán táska)

Szilvalekváros táska, HamantaschenSZILVÁS PAPUCS – Szász nagyapámék a Kenyérsütő utcai házukban szinte önellátó háztartásvezetést vitték, mint majd’mindenki az akkori Újvárosban. Henteshez alig, élelmiszerboltba ritkán, gyufáért, dohányért, petróleumért rendszeresen jártak. Öreganyám, nomen est omen, korábban otthon sütötte a kenyeret – a mesés nevű  Kenyérsütő utca eredetileg a Sütő utca nevet viselte, mert itt laktak a város legjobb kenyérsütő asszonyai. Akik a hetipiacon mindig nagyméretű,

(tovább…)