NAGYORRÚ – Szaglás, illatok és irodalom!

NAGYORRÚ – Szaglás, illatok és irodalom!

Cyrano de BergereacAZ ORR A LÉLEK TÜKRE – Miután a germán gyökerű romantika és az orosz-francia realizmus is kinyúvadt, gall „izmusok” lepik el Európát. Az illatos ’petit madeline’-jét teába mártogató Proust és Rimbaud fekete szagú impresszionizmusa. A részegítően buja aromákat megéneklő Baudelaire szimbolizmusa. Az egyszer kubista Apollinaire őszidő-illatú hangaszálainak szürrealizmusa. A csatorna bűzökben tobzódó Zola naturalizmusa. Ebbe a lábszagú, zsenitudatú századvégi párizsi kavalkádba robban be egy üdén rózsa és írisz illatú ultra-romantikus vígjáték.

(tovább…)

RÉSZEG ÁLLATOK! – Mit adtak nekünk a rómaiak?

RÉSZEG ÁLLATOK! – Mit adtak nekünk a rómaiak?

A marula fa terméseRÉSZEG ÁLLATOK! – A történetek már csak olyanok, hogy a kezdeteik többnyire jóval messzebbre nyúlnak vissza annál, mint amire rövid életünk tapasztalása alapján számítanánk. Nincs ez másként a jó serrel sem, amelyet már csak azért is érdemes becsben tartanunk, mert, ahogy az ókori sumerek, a „fekete fejűek” tartották: „Ki a sört nem ismeri, nem tudja, mi a jó!” Ennek biztos tudatában számtalan, a sumer költők és bölcsek számára isteni és magasztos tulajdonságokkal felruházott, mindenkinek megengedetten fogyasztott sört főztek

(tovább…)

TOKAJI ÉS SÖR – Diktátorok, költők, uborkák!

TOKAJI ÉS SÖR – Diktátorok, költők, uborkák!

UBORKADIKTÁTOROK, KÖLTŐK, ÍRÓK – Lev Tolsztoj gigantikus regényéről, a Háború és békéről Babits Mihály azt írta, hogy „Alighanem a legjobb regény a világirodalomban;” Ezerhatszáz oldalnyi „legjobb”, amit ma már alig olvas valaki. Babits azonban olvasta és kedvelte a regényt, miként kedvelte a frappáns értékeléseket is. „Jó tanuló. Stréber.” – írta

(tovább…)

BOSZORKÁNYOS BOGRÁCSOK – Neked is van?

BOSZORKÁNYOS BOGRÁCSOK – Neked is van?

Boszorkány üstBOGRÁCS, ÜST, KATLAN ÉS VASFAZÉK –  A bogrács elnevezés a „réz” és a „fa” jelentésű oszmán-török szavak összetételéből keletkezett bakraç szóból ered. A törökök a náluk elterjedt lapos fenekű bográcsokat Mezopotámiából eredeztetik és – velünk ellentétben – leginkább tej, joghurt, vagy ayran tárolására, szállítására használják. A bolti választékot látva, arrafelé szinte minden füles edény, tán még a vödör is bakraç.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – Buckai karcos (a szegedi homoki bor)

AMBRUS LAJOS – Buckai karcos (a szegedi homoki bor)

SzegedBUCKAI KARCOS – Szegeden hívták így a homoki bort: buckai. Szigorú utalással a „terroir”-ra. De a ’buczkai karcos’ mellett tisztelték még buckai vinkónak, és láttam gunyorosan így írva is: ’Vins de l’Homok, de Boutzka’. És aztán így is: lőre, káposztalé, bokorugrós, bicskanyitogató, guggolós, kétemberes stb. Tömörkény István viszont többször és szépen ír róla; a buckai szóhasználata nála oly természetességgel íródik, akár a többi alapszava,

(tovább…)

HÚS, HÚS, HÚS – Már a húsfogyasztásunk sem olyan mint régen!

HÚS, HÚS, HÚS – Már a húsfogyasztásunk sem olyan mint régen!

húslevesHÚSFOGYASZTÁS – Hosszú időn át, gyakorlatilag mindent, aminek négy lába volt és nem volt asztal, megsütöttek, megfőztek, elfogyasztottak. A nagyméretű madarak, vadak, halak a társadalmi rangban magasan állók asztalára kerülhettek csak, ezzel is kifejezve és erősítve az uralkodó osztály felsőbbrendűségét. Hattyú, szarvas, őz, vagy viza csak királyi, főúri asztalokon fordulhatott elő. Ám a változás folyamatos volt. Az angol udvarban a Viktória királynő számára készített 1840-es karácsonyi menüben szerepelt utoljára sült hattyú, hogy aztán soha többé már ne jelenjen meg.

(tovább…)