A HÁZ BORA – Miközben a borkedvelő világban a fogalom mindenütt régóta ismert, a ház borának mégsem találni írott történetére. Olyan, mintha mindig is létezett volna, akárcsak az égen a felhő, amiért aztán feleslegesnek is tartották – kocsmáros és vendég – szót vesztegetni az eredettörténetére. Az is lehet, hogy már a kezdetek kezdetén teremtődött, de valószínűbb, hogy a dionüszoszi idők hajnalán született meg. Mit találhatni a ház boráról? Röviden szólva: semmit! Legtermékenyebb írónk, Krúdy Gyula mindig is lelkes kitartással írt a
AZ IVÓVÍZ – „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” – kezdődik az ószövetségi Biblia, amely a teremtésben a vizeket a fény előttinek írja le. S, lám, a naprendszerünkben található vizek jelentős része valóban jóval korábbi eredetű, jóval régebbi, mint a földi fény forrása, a sötétséget eloszlató Nap.
ISTENI BÁRÁNY– A bárány az ártatlanság, a kiszolgáltatottságot megadással viselő magatartás, a türelem, a szelídség, az öröm jelképe. A Ószövetségben Ábel áldozataként tűnik föl először, amikor „egy tűzcsóva lejött az égből és felemésztette Ábel áldozatát”, a legszebb bárányát a nyájból. A bárány az Egyiptomból való
A BRINDZA (LIPTÓI TÚRÓ) – A brindzát többnyire szlovák leleménynek gondoljuk, de ezt az erjesztett juhtúróból készülő terméket erdélyi vlach (román) pásztorok vitték a 14-17. században a Felvidéki területekre. Ez volt a „vlach-sajt”, „valch-túró”, amelynek a neve (brînză) szintén román eredetű. Eredetileg úgy készült, hogy a juhtúrót sóval összegyúrták, juhbőrbe varrták,
KADARKA, PORTUGIESER – Elfogadottnak számít, hogy a Kárpát-medence középkori borkultúráját a fehérborok jellemezték. A Villányi borvidéken is újra művelésbe vont, őshonosnak tartott Csókaszőlő (más neveken: Cigányszőlő, Vadfekete szőlő, Rácszőlő, Kökényszőlő) kivételével más kékszőlőt a korabeli források, nem említenek. A csókaszőlő bora meghatározó vörösbor volt egészen a török időkig, a Kadarka feltűnéséig. De, csak addig!
A FŰSZEREZÉSRŐL – A fűszereket kulináris jóságuk miatt már hosszú évezredek óta az ételkészítés lelkének, a szakács örömének tartják. A fűszerek használatának célja az alapanyagok ízének gazdagítása, kiemelése, egyes ízek elfedése, a zamatok összhangba rendezése. A fűszerezés történhet a sütés-főzés előtt, közben, illetve tálaláskor. A harmonizáló fűszerek megválasztása a hagyományon túl,
Legfrissebb hozzászólások