ONOZÓNÉ, SZEGED – Fiatalkori emlékként említi Jókai, A nők a tűzhely mellett, hogy ’49-es debreceni menekültként feleségével a zsúfolt városban nem jutottak semmiféle éttermi koszthoz. Persze pénzük is alig akadt. De mit tehetni, azért csak „vettünk két lábast a piacon, hozzá főzőkanalat, lisztet, húst, szalonnát; bérszobánkban volt egy belülülő kályha: abban a feleségem olyan fejedelmi lakomát főzött,
JEGENYEFA – Hányszor terveztem már „jegenye-kör” létrehozását, mely zászlajára a Populus nigra ’italica’ újra felfedezését tűzné! Hogy telepítenénk nagy számban karcsú jegenyenyárfát! Éspedig mindenfelé; városban, falun, alföldön, domboldalakon, kert szélére, tanyaudvar köré éjszakai jelzőfáklyaként; de hosszan elnyúló, tekeredő fasorokban is, és utak szegélyezésére, mert a jegenyék egymás társaságában érzik magukat a legjobban.
AMBRUS LAJOS – Olvasom a „kockás báró”, Podmaniczky Frigyes naplótöredékeiben, hogy az 1846-os erdélyi országgyűlés megnyitásakor Kolozsvárt a „Máminál” érezte magát a legjobban. Egy híres kimérésben, egy korcsmában, a Külső-Monostor utcában, a „napsoron” – ahová messzi földről jártak az emberek egy főzőasszony főztjéért. Ezt a főzőasszonyt Máminak hívták,
A BIVALY – Képzeljünk el egy bizarr jelenetet, vadregényes díszletek közt. A kies Badacsony tetején járunk, a legszebb sziklák tetején, melyeket sajtkorongokhoz szokás hasonlítani – ahol a hegy délnyugati oldalán szép kőkereszt, a Ranolder-kereszt áll. 1857-et írunk, és a kőkereszt hatalmas talpköveit nyikorgó szekérrel, erős bivalyokkal vontatják fölfelé. Azon a Vaskapunál fölvezető, csigalassúságú úton. A menet végre a hegytető délkeleti peremén célhoz ér. S amint a fekete bivalyok kifáradva, csatakosan elérik a hegy párkányát, kifogják őket a járomból. Nos, ott ragyog csak fel igazán a pompás fényekben tündöklő Balaton csodás panorámája!
A TABÁNI SZEDER – A savanyú, másképpen török, vagy bécsi, vagy borszeder (Morus nigra) rejtélyes fafaj. Írtam róla korábban, mert már akkor is bizonyosnak látszott, hogy komoly a zavar körülte. Először is: szederfa vagy eperfa? Aztán: savanyú eperfa vagy édes eperfa? És most kézhez kapva Surányi Dezső sokfelé nyitó új könyvecskéjét, Kis magyar gyümölcsészet a címe, amit mindenkinek ajánlani tudok, látom, itt is kimarad a ziccer – mármint hogy végleg rendet rakjunk a nagy szederfa-kérdésben. Surányi Dezső különben nemcsak jeles tudós; számomra legemlékezetesebb
TORNAI ENDRE EMLÉKDÍJ 2019 – A FOOD&WINE állandó vendégszerzője, a József Attila-díjas író, Ambrus Lajos a Somlóért – Tormai Endre emlékdíj nevezettje. Mint az a borászat honlapján is áll: “Alapításának 70. és alapítója, Tornai Endre születésének 95. évfordulója tiszteletére a Tornai Pincészet a Somlókörnyéki Önkormányzatok Szövetségével és a Somlói Borrend Egyesülettel közösen 2016-ban létrehozta a SOMLÓÉRT – Tornai Endre emlékdíjat. A díjat minden évben két kategóriában (a Somló térségének fejlődéséért, a Somló borászatának fejődéséért), olyan személynek ítéljük oda, akik munkájukkal, kiemelkedő teljesítményükkel és személyes példamutatásukkal jelentősen hozzájárultak Somló és térsége fejlődéséhez: értékeinek megőrzéséhez és gyarapításához, borászatának fejlődéséhez, borainak elismertségéhez, valamint az emberi kapcsolatok erősítéséhez, a közösségi tudás
Legfrissebb hozzászólások