SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ – Székelyföldi vendégség

SZÉKELYFÖLDI VENDÉGSÉG – Az úgy történt, hogy e-mail érkezett Szentesi Zöldi Lászlótól (43), akit én ugyan nem ismerek, vagy, ha mégis találkoztunk valamikor, hát nagyon röstellem magam a feledékenységemért. Szentesi Zöldi László újságíró volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elküldi a „Székelyföldi vendégség” című könyvét. Megörültem én ennek nagyon, megtisztelve is éreztem magam erősen, merthogy, bármennyire is jogosnak és megalapozottnak érzem én, hogy akár naponta kapjak könyveket, amikről a véleményem is kérik, mégsem kapok, vagy csak ritkán. A könyvet, ahogy ígérte, annak rendje, módja szerint postára is adta, én pedig, meg is kaptam.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Paget János (a legmagyarabb angol)

FÉRFIÚ – akiről Széchenyi István 1839-es naplójában azt jegyzi fel lelkes csatakiáltással: „Paget, ki most érkezett, elhozta nekem a könyvét benne a portrémmal!”. A jeles látogatóról leginkább azt tudjuk, hogy emlegetett könyvét, amelyet angol utazóként vagy másfél év itteni tartózkodás után írt meg, fő munkájaként tartjuk számon – korának messze legjobb angol nyelvű műve ként Magyarországról és Erdélyről (Hungary and Transylvania with remarks and their condition social political and economical, London 1839).

A megjelenéskor éppen harminckét éves angol úr, John Paget esquire (lovag) különleges sorsú és élettörténetű alak volt.

(tovább…)

VILÁG PULISZKÁI – polenta, ugali, fufu, mamaliga

A VILÁG PULISZKÁI ezernevűek, mégis egyfélék. A puliszka Kenyában és Tanzániában ugali, Maliban és Zambiában nshima, Zimbabvéban sadza, Dél-Afrikában pap, vagy mealie pap, Nyugat-Afrikában fufu. A cukornádültetvények rabszolgáival eljut a Karib-tenger szigeteire és a creol konyha részévé avatódik. Curaçao és Aruba szigetén funchi, a Virgin szigeteken funjie lesz a neve. Antigua és Dominika fungi néven ismeri, Haiti szigetén mayi moulin.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Kisküküllő, Nagyküküllő

KEZEMBEN RÉGI ÉTLAP – a Kisküküllő-menti Ebesfalván 1681-ben tartott fejedelmi vendégség étlapja. Álom és valóság; ismert és ismeretlen nevek; illatok, szagok, ízek, elképzelt és átélhető helyzetek; az idő lebegésének kurzív értelmezései. Falunév, helyszín, ködalakok, autentikus és romlandó figurák. Egy egészen Shakespeare-időszámítás; Erdély végromlásának idején vagyunk. Súlyos és végzetes bűnök, romlások és heroikus erőfeszítések kora ez. De nem különleges és nem is jelentős maga ez az emlegetett vendégség – százszámra ismerünk étlapokat az inkriminált „principális korból”, miként a haldokló Erdély démonikus korszakát nevezik kortárs elszenvedői.

(tovább…)

PIROSKA – 300 éves erdélyi derelye recept

A PIROSKA szó ételnévként csak végső esetben jutna eszembe, különösen, ha az az étel még csak nem is piros, hanem leginkább csak fehér. A Piroska névről amúgy azt tartják, hogy a latin Prisca névből származik. Ebből a magyarban Piriska, majd Piroska lett. A Prisca eredeti jelentése, régi, ősi, tiszteletreméltó, így aztán aligha hozható összefüggésbe a derelyével, bármily’ tiszteletre méltó ételről is beszéljünk.  A megoldást nem is itt kell keresnünk, hanem az orosz, ukrán, lengyel ételrokonságban.

(tovább…)