A BADACSONYI RÉGIÓ ne csak borairól, hanem saját ételéről is legyen híres – röviden így foglalható össze napjaink egyik gasztronómiai kezdeményezése a sajtóhír szerint. Voluntarizmus, címkézhetnénk a hírt az átkosban néhány évtizeddel korábban még gyakorta használt, s megszokott terminológiával, és nem is tévednénk. A „szabad akarat” győzedelmeskedik, ha sikerül, és ez jó érzés.
ISMERETLEN SZÖVEG került a kezembe: Badacsony bánata a címe és benne olyan friss hang szólalt meg, mintha ma írták volna. Leszámítva persze néhány sajátos kordokumentum-szerű fogalmat (földkiosztó-bizottság, földreform, juttatott gazda, kitelepítés stb.), de a mű-egész úgy szól, hogy az ma is érvényes. A Badacsony bánata újságcikknek készült és valami régi vágású újságból való, hisz ilyen terjedelmű írást ma már csak végszükség esetén közölnek a lapok. De igényes nyelvű, sodró lendületű, tárgyszerű, elemző és kritikus. Szerzője: Bakonyi Tamás. A lappangó szöveg (itt jelenik meg újra teljes terjedelmében) a Magyar Parasztélet 1946. november 24-i számában látott napvilágot.
A NEW YORK PALOTA ad otthont annak a március 20-án megrendezésre kerülő borkóstolónak, melyen a badacsonyi borászok személyesen kínálják a borvidék 150 borát a szakmai partnerek, valamint a nagyközönség részére. A Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület szervezésében, immár második alkalommal érkezik – a Badacsonyi Régiójáró busszal – Budapestre a több szempontból is különleges Badacsonyi
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!