BADACSONY – A Badacsonyi borászok és a régió turisztikai szolgáltatói ismét fieszta hangulatot hoztak Budapestre. A New York Palotában nemcsak a legújabb badacsonyi borokat, hanem az előszezoni balatoni programokat is megismerhették a résztvevők. Több mint ötszázan voltak kíváncsiak az idei „Badacsony New Yorkban” rendezvényre március 26-án,
BADACSONYI KÉKNYELŰ – A két név: ikercsillagok a honi égbolton. Képzeljünk el egy csodás, kiismerhetetlen szépségű bazalthegyet a naponként ezer arcát felvillantó Balaton mentén. És egy misztikus nevű, titokzatos szőlőt és annak csábítóan hívogató nemes és elegáns nedűjét – a hegyről. Pedig ültetvényeiből az ezredforduló tájára már csak zsebkendőnyi, még egy félhektárnyi összterület sem maradt. Akár a régi magyar címerállat, a bölény a Kárpát-medencéből, ez a régi magyar szőlő is a kihalás szélére sodródott.
A BADACSONYI HALDERELYE lesz a badacsonyi régió „hivatalos” étele, így a badacsonyi borok mellé most már egy hamisítatlan és csakis Badacsonynak kitalált ételt is kóstolhatunk. Mindez úgy kezdődött, ahogy korábban megírtam. A Badacsonyi KÖR az elkészült receptúrát, leírással és fényképekkel igyekszik minél több étteremnek eljuttatni.
A BADACSONYI RÉGIÓ ne csak borairól, hanem saját ételéről is legyen híres – röviden így foglalható össze napjaink egyik gasztronómiai kezdeményezése a sajtóhír szerint. Voluntarizmus, címkézhetnénk a hírt az átkosban néhány évtizeddel korábban még gyakorta használt, s megszokott terminológiával, és nem is tévednénk. A „szabad akarat” győzedelmeskedik, ha sikerül, és ez jó érzés.
ISMERETLEN SZÖVEG került a kezembe: Badacsony bánata a címe és benne olyan friss hang szólalt meg, mintha ma írták volna. Leszámítva persze néhány sajátos kordokumentum-szerű fogalmat (földkiosztó-bizottság, földreform, juttatott gazda, kitelepítés stb.), de a mű-egész úgy szól, hogy az ma is érvényes. A Badacsony bánata újságcikknek készült és valami régi vágású újságból való, hisz ilyen terjedelmű írást ma már csak végszükség esetén közölnek a lapok. De igényes nyelvű, sodró lendületű, tárgyszerű, elemző és kritikus. Szerzője: Bakonyi Tamás. A lappangó szöveg (itt jelenik meg újra teljes terjedelmében) a Magyar Parasztélet 1946. november 24-i számában látott napvilágot.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!