A HALÁSZBÁSTYA ÉTTEREM kivételes helyen áll – hol másutt, persze, mint éppen a Halászbástyán. Ez a felvezető kijelentés ugyan meglehetősen banálisnak tűnhet, azonban mégsem az, különösen, ha helyszín adta kihívásokat is figyelembe vesszük. Ezen a helyen ugyanis jóval több egymással szembeforduló kívánsággal és elvárással kell tudni megbirkózni, mint a város legtöbb helyén.
KARÁCSONYI SÜTEMÉNY ugyan bármikor készíthető (ezért is írok róla már most), de az is igaz, hogy a karácsonyi süteményt éppen a karácsony teszi még nagyszerűbbé. Írtam már az Elzászból Párizsba vándorló Marie-Madeleine csodás kuglófjáról, a klasszikus bejgliről, a fenyőfára is aggatható habcsókról, karácsonykor is finom sajttortáról és a madártejről is, szóba került a truffle, egy fűszeres ünnepi sütemény, az amerikai gingerbread, s mások is a társaságban, vagyis akad bőven recept itt is, másutt is,
A NAGY VÁLSÁG terméke a Nestlé csokoládé chips, és a nevezetes Harland Sanders ezredes is ekkor dolgozta ki titkos csirke fűszerezési receptjét a „Sanders Court and Café” nevű moteljében és éttermében (Corbin, Kentucky), amivel útjára indult a Kentucky Fried Chicken (KFC). A világszerte ismert SPAM is ennek a kornak (1937) a terméke. A SPAM kezdetben még csak egy olcsó löncshús márkát, a Hormel Foods Corp. termékét jelölte, és senki sem gondolt arra, hogy eljön még az az idő, amikor a hívatlan üzeneteket is ezen a néven nevezzük. A konzervnek eredetileg „Hormel Spiced Ham” volt a neve, de aztán egy Kenneth Daigneau nevű úr,
KEZEMBEN RÉGI ÉTLAP – a Kisküküllő-menti Ebesfalván 1681-ben tartott fejedelmi vendégség étlapja. Álom és valóság; ismert és ismeretlen nevek; illatok, szagok, ízek, elképzelt és átélhető helyzetek; az idő lebegésének kurzív értelmezései. Falunév, helyszín, ködalakok, autentikus és romlandó figurák. Egy egészen Shakespeare-időszámítás; Erdély végromlásának idején vagyunk. Súlyos és végzetes bűnök, romlások és heroikus erőfeszítések kora ez. De nem különleges és nem is jelentős maga ez az emlegetett vendégség – százszámra ismerünk étlapokat az inkriminált „principális korból”, miként a haldokló Erdély démonikus korszakát nevezik kortárs elszenvedői.
MILYEN IS A JÓL készítetett tőtike? A jól eltalált nyúlgerinc? A zúza? És a pirított gríz? A csongrádi kadarka? És mi volna a rádli? De legfőképpen: miféle csoda a kakastejjel és varjúvajjal készült kenyér? Egy biztos: olyan, mint Szász nagyanyámnál a ’madárlátta kenyér’. Amit nagyapánk hozott haza a szőlőből – öcsémmel egyre fitymáltuk a zsenge zöldborsólevest, a tojásos galuskát fejes salátával vagy éppen a paszulyfőzeléket pörkölttel, viszont izgatottan lestük öregapánkat, mikor jönne már a ’madárlátta’ kenyérrel? Mert akkor aztán versenyt pusztítottuk a tarisznya mélyéről előkerülő egyszerű ételmaradékot.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!