A NAGY VÁLSÁG terméke a Nestlé csokoládé chips, és a nevezetes Harland Sanders ezredes is ekkor dolgozta ki titkos csirke fűszerezési receptjét a „Sanders Court and Café” nevű moteljében és éttermében (Corbin, Kentucky), amivel útjára indult a Kentucky Fried Chicken (KFC). A világszerte ismert SPAM is ennek a kornak (1937) a terméke. A SPAM kezdetben még csak egy olcsó löncshús márkát, a Hormel Foods Corp. termékét jelölte, és senki sem gondolt arra, hogy eljön még az az idő, amikor a hívatlan üzeneteket is ezen a néven nevezzük. A konzervnek eredetileg „Hormel Spiced Ham” volt a neve, de aztán egy Kenneth Daigneau nevű úr,
elnyerve a 100 dolláros fődíjat, a Spiced Ham szavak összeboronálásával, kitalálta a „Spam” nevet. A Spam a válság és a háborúk konzervje, s ennek megfelelően, sonkát (ham) csak nyomokban tartalmaz. A II. világháborúban az orosz katonáknak éppúgy szállították, mint az amerikaiaknak. Angliában pedig háborús csemegének számított. (A SPAM-ről egyébként a Monty Python is készített filmet.)
Annak ellenére, hogy immár a hatodik milliárd darab konzervet is bőven legyártották, a SPAM a válság élelmiszere volt és maradt továbbra is.
„Szerethetjük, utálhatjuk, nevethetünk rajta, de végül is olcsó.”
A löncshúsok iránti kereslet, ahogy más, jobb időkben kevéssé becsült húskészítményeké, élelmiszereké, a jövőben is várhatóan növekedni fog. A gyenge minőségű húsáruk közül az olcsó virslik mennyiségének növekedése is megjósolható. A Nagy Válság idején a Hot Dog igen népszerű étel volt, különösen, ha az ember nem volt igényes a virslire, ahogy már napjainkban is egyre gyakoribb. A spam és hot dog mellet, persze, számos egyéb étel is kialakult, amilyen a válságtorta is.
A következő képen az elnök felesége, Eleanor Roosevelt 1933. július elsején feltehetőleg jó minőségű frankfurtert sütöget, mert akkor is akadt jó minőségű élelmiszer, ahogy a következő években is lesz. A kérdés azonban az, hogy hányan engedhetik meg maguknak?
Eleanor Roosevelt 1933. július elsején frankfurtert sütöget.
Csíki Sándor♣
- Köszönöm, ha elolvastátok! Látogassátok meg a blogot máskor is! Ha tetszett, lájkoljatok!
- Egyébként más témákban is érdemes a blogon kutakodni. A profik is használják és igazuk van. Ettől profik! A facebook oldalamon is nagyon sok kép található és az instagramon is!
- Kövessetek és a haza fényre derül!
Ha jól értelek, Sándor, azt mondod, közeleg a sz*pás.
Persze, egy kicsit választékosabban fejezted ki magad… 🙂
Jól olvasol. 🙂
A „cumi” már régen itt van nekünk. Míg tervutasításos gazdálkodás folyt, addig jó minőségű húskészítményeket ehettünk, mert nem volt motiváció (egyéni érdekeltség) arra, hogy a húst más anyagokkal helyettesítsék. Aztán ezt felváltotta a nyereségérdekeltség (Lásd pl: TSz mellék üzemágak), a minőség kezdett romlani. A rendszerváltás utáni élelmiszer törvény már csaknem 50% adalékkal is húskészítménnyé minősíti az élelmiszert. Érzed a porcogó ízét, nyelveddel érzékeled a szemcsésségét (párizsi, virsli). Meghatározhatatlan masszába ágyazott kis darab színhúsokat sonkának lehet nevezni … és sorolhatnám. No, de vannak exluzív üzletek is – minden piacon – , ahol a legjobb minőségű húsáruhoz is hozzájuthatsz (sonkák szalámik, pástétomok, stb)
Én már több, mint 10 éve az egyéni beszerzési utakat és forrásokat preferálom a fekete piacon, ha jó minőségű füstölt áruhoz és tőkehúshoz akarok hozzájutni, amikor valami igazán ízletes és házi készítésű eledelt kotyvasztanék. Így pl. már évek óta alig fellelhető a klasszikus, jó minőségű és jó ízű un. „roppanós” debreceni, amit meg is írtam „Az ezerkettedik recept meséje” c. lecsóról szóló Váncsa persziflázsomban, aminek a megjelenését remegve várom.
T. Kuthy Csaba!
Ha mese, nem érdekel! De ha valóság: hol az a debreceni?
A debreceni piacon, a WC-vel szemben működő pecsenyesütő szerint, neki külön készítenek valahol ilyen debreceni párost, amit megkóstoltam és valóban felséges volt. Miután összebarátkoztunk a debreceni feletti borongásunkkal, vásárolhattam tőle vagy két kilót. De sajnos már elfogyott.