A MAGYARORSZÁGI „betyárvilág” a XIX. század első harmadában alakult ki, három fő területen: Somogyban, a Bakonyban és az Alföldön. A betyárok legtöbbje pásztor volt, vagy pásztor családból származott. Ennek érdekes magyarázata van. Abban az időben erős kasztrendszer uralkodott a családokon belük, pásztor csak pásztornak a fia lehetett, a kanásznak a fia csak kanász, a csikósé csak csikós – és így tovább.
A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást. A Tisza partján igen nagy számban helyezkedtek el a halszárító tanyák. A néprajzi irodalom szerint a 19. század közepén Szeged–Csongrád között legalább
A HOVENTA 2009 szakkiállítás „A” pavilonjában október 7-8-án kerül megrendezésre a WACS Közép Európai Melegkonyhai Verseny középdöntője. A versenyre 8 nemzet gasztronómiai szövetsége kvalifikáltatta magát, köztük a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség. Hazánkat a Békéscsabán megrendezett hazai válogató versenyen első helyezett Tóth Tamás mesterszakács és segítője, Berki Zsolt képviseli. Az októberi budapesti versenyen résztvevő országok: Ausztria, Csehország, Németország, Hollandia, Lengyelország, Luxemburg, Svájc és Magyarország.
AHOL A VILÁGBAN halat halásznak, ott mindenfelé akad valamiféle halleves is, mint a világhíressé vált provanszi bouillabaisse, amihez, paprikás majonéz, „rouille” szósz is szükséges, vagy a hamis bouillabaisse, a „bouillabaisse borgne”, amit burgonyával és tojással tálalnak. Ide tartozik a szintén francia „bourride” is, aminek elmaradhatatlan társa a fokhagymás „aioli”.
HERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír „A magyar halászat könyve„ (1887) című művében:
A SÓZOTT, SZÁRÍTOTT halakat, legyen az a tengerpartokon széles körben elterjedt tőkehal, vagy akár az apróbb édesvízi halak, a hazai szakácsművészet nem sokra becsülte. Erdélyhez kötődő egyik szakácskönyvünk egy nagyon gyorsan népszerűvé vált német szakácskönyv fordítása.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!