„…a keresztényeknek nemcsak azok a helyek voltak birtokukban, ahol össze szoktak gyülekezni, hanem más helyek tulajdonosaiként is ismeretesek, melyek nem egyenként voltak az övék, hanem testületileg, vagyis a keresztények testületéé voltak, parancsold meg, hogy mindezeket annak a törvénynek az alapján, melyről az előbb beszéltünk,
A TITANIC KATASZTRÓFÁJA a mai napig része az emberiség kollektív emlékezetének. Az „elsüllyeszthetetlen” hajó 2.200 főnyi utasa és személyzete közül alig többen, mint hétszázan élték túl a nem várt katasztrófát. Száz esztendeje már, hogy 1912. április 14. estéjén a Titanic gazdag utasainak egy része az eső osztály á la cart éttermében élvezte az életet. Ugyanebben az időben a milliomos utasok más része, akik mai áron akár 124.000 dollárnak is megfelelő összeget költöttek arra, hogy minden idők legbiztonságosabbnak tartott hajóján szelhessék át az Atlanti óceánt, az első osztály étkezőszalonjában foglalták el helyeiket, sokfogásos vacsorájukra várva. A másodosztályú étkezőszalon utasai kevésbé összetett, de ugyancsak gyönyörű vacsorát kaptak,
A SPÍLER német eredetű szó, eredeti jelentése „játékos”, de a szlengben a Spíler nem más, mint a „nagymenő”. Emlegetett Spíler a Guzsdu udvarban nyílt meg. Amerikanizáltan nagyvárosi, kozmopolitán módon magyar, 2.0 romkocsma, a 90′-es évek elszórt előzményeinek szerves folytatása. Mint Zsidai Roy a Dining Guide-nak példamutató alapossággal és nagyszerűen megkomponált marketing tudatossággal elővezette: „A Spíler olyan, mint fülig Jimmy, csak jobb a helyesírása. Egy legenda, egy kicsit csibész, de nagyon kedves figura, csak nem szabad felidegesíteni.„
A HALÁSZBÁSTYA ÉTTEREM kivételes helyen áll – hol másutt, persze, mint éppen a Halászbástyán. Ez a felvezető kijelentés ugyan meglehetősen banálisnak tűnhet, azonban mégsem az, különösen, ha helyszín adta kihívásokat is figyelembe vesszük. Ezen a helyen ugyanis jóval több egymással szembeforduló kívánsággal és elvárással kell tudni megbirkózni, mint a város legtöbb helyén.
A VIATOR APÁTSÁGI Étterem kóstolója az idei év emlékezetes élménye marad. Történt, hogy meghívást kaptam, így aztán Pannonhalmára autóztam, hogy megkóstoljam az őszi-téli étlap ételeit. Tetszettek, s bár a facebook-on közzé is tettem az ételek fotóit, mostanáig nem írtam a blogon erről az eseményről, pedig már igen erősen várták, s pedig igen erősen meg is érdemli. Tapasztalhatjuk, hogy a vidéki éttermi kínálatban sajnálatosan kevés az olyan hely, mint éppen a Viator. Talán, ha fél tucat eszembe jutna, szerte az országból, ami egyben azt
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!