POZSONYI LUCSKOS KÁPOSZTA – a közelmúltban már írtam az erdélyi lucskos káposztáról. A témához számtalan régi lapot, forrást átnéztem, s a kutatásaim során bukkantam a szalonnás zsemlegombóccal készülő pozsonyi lucskos káposztának nevezett étel receptjére. Azért is fogalmaztam ilyen nyakatekerten, mert ezzel az elnevezéssel máshol nem találkoztam.
TORDAI POGÁCSA – „Torda magában véve is specziális városa bérczes kis hazánknak; a tordai pecsenye, tordai pogácsa, tordai malacz, országosan ismeretes speczialitások. Torda fekvése is gyönyörű; szőlőhegyekkel környezve, a kanyargó Aranyos mellett, melynek partjain a régi homokos füzes gyönyörű sétatérré van átalakítva, még a Déva vidékének szépsége által elkényeztetett szemet is
POTAGE À LA REINE (Leves Királynő-módra) – A „Potage à la Reine” korai, 15-17. századi francia változataiban még két koncentrált, húsleves alapú levest, egy sűrű gomba/szárnyashús pépet és egy mandulalevest kombináltak. A 17-18. században is ez a változat a jellemző. A ma elterjedt tejszín nem szerepelt az összetevők között. A 19. század második felétől kezdődően, a leves fő hozzávalói a pürésített csirke és/vagy borjúhús, a rizs, és a mandulapasztát felváltó tejszín lesznek. Az ételt pirított kenyérkockákra (crouton) tálalták. Az „à la Reine” ekkortól kezdődően lesz azoknak az ételeknek a megnevezése, amelyeket fehér hússal (csirkemell, borjú), és/vagy gombával készítettek.
OLCSÓ, HÁZI KRUMPLITEJ – A krumplitej (burgonyatej) abszolút trendi vegetáriánus termék. És krumpliból készül, mi másból! A krumplitej tejes kinézetű, krémes, nincs benne laktóz, nincs benne glutén, emellett még olcsó is. Előállításával energiát és vizet spórolunk, vagyis emiatt is jó a bolygónak. S, ha a fenntarthatóság, stb. nem lenne éppen elég, a krumplitejet ráadásul még a capuccino-hoz is kipróbálhatjuk. Mert működik. Meg kell szokni, de működik. Persze, a célcsoport már amúgyis sokat edződött más növényi tejeken, a szójatejen, mandulatejen, zabtejen, rizstejen, kókusz-, dió- és kesudiótejen.
KENYÉRLÁNGOS, LANGALLÓ – A kenyérlángos „kenyértésztájú termék”. Ez így bonyolultan hangozhat, de ha a lángos, langalló, kenyérlepény szavakat is említjük, talán tisztul a kép. A néprajzi irodalom szerint: a „kenyér tésztájából, ill. annak teknő-kaparékából készített különféle sült tészta. Az egész népterületen általános a kaparék felhasználása kenyérlepénynek, valamint az, hogy az érett kenyértésztából valamennyit lángosnak szánnak. Ez utóbbit 30–35 cm átmérőjű, lapos kerek darabbá alakítva, a kemence fűtésének utolsó szakaszában, a parázzsal beterített kemencefenék megtisztított közepére fektetve sütik meg.”
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!