AZ ÉLETSZÍNVONAL emelkedése az étel adagok növekedését hozza magával. Ez a tendencia különösen az elmúlt negyven esztendőben erősödött meg és az elmúlt húsz évben vált aggasztó hatásúvá. A mértéktelenség, azonban nem csupán napjaink jelensége. A torkosság hét főbűn közé sorolása éppúgy folyamatos jelenlétére utal, ahogy egy Bécsben őrzött kicsinyke alkotás, a Willendorfi Vénusz.
A NAGY GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG (1929-1933) gyermekei megtanulták a leckét és életük végéig tudták is, ahogy a ma is élő kevesek is még mindig tudják. Ők a mi szüleink, déd- és nagyszüleink. Ők a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy miféle okok vezettek a válsághoz, ahogy mi is. Megtapasztalták minden keserűségét, majd leszűrték a tapasztalataikat. Ezek a tapasztalatok, puritán elvek tették aztán erőssé az Egyesült Államokat, ahogy az ezektől való eltávolodása sodorta és sodorja most bajba a világot.
AZ EMBER NEM racionális lény. Egy fürkészdarázs öröklődő viselkedésmintái, reflexei inkább számítanak „racionálisnak”, mint a logikát, a tiszta észt, a józan megfontolásokat büszkén hangsúlyozó emberi faj tettei, gondolatai. A fürkészdarázs talán racionális, az ember azonban már nem számít annak, miközben szeretjük magunkat véleményünkben elfogulatlan, józan elemzőnek hinni. Mélyen emberinek tartott tudattartalmaink java része sem más, mint irracionalitásunk éretlen gyümölcse. Megalapozatlan hiedelmeink, indokolatlan félelmeink, s milliónyi más idegi
A VILÁGOT ISMÉT KÖRBEJÁRTA a meghökkentő hír: a McDonalds hamburgerje és sült krumplija nem öregszik. Évek múltán sem penészedik, s az élelmiszerromlás szokásos és jól felismerhető jegyeit sem mutatja. Magyarországon is ismertek lettek Sally Davies ide kapcsolódó fotói a halhatatlan hamburgerekről. A McDonalds pedig hallgat, s a többi junk food előállító is jobbnak látja csendben maradni, miközben joggal örülhetnek, hogy mindig csak a McD’s hamburgerjét utálják.
AHOGY ARRA MÁR akár tavaly is fogadni lehetett volna, 2010-ben Légli Ottó lett az év borásza (bortermelője). S ahogy arra már akár idén is fogadni lehet, jövőre Vida Péter lesz az év borásza, hacsak a Magyar Bor Akadémiát meg nem szállja valamiféle férfias lovagiasság. Mint látjuk szép csendesen, a maguk medrében maradva, különösebb izgalmak nélkül zajlanak ezek az „Év bortermelője” (borásza) választások. Ismerjük a teljesítményeket, tudjuk, hogy ki nem volt még díjazott, így aztán némi előszobáztatás után, de előbb, vagy utóbb a jó tényleg elnyeri méltó jutalmát.
A KÖZELMÚLTBAN egy magyar gasztronómiáról szóló szimpóziumon az előadó elmondta, hogy Mátyás király pulykát is evett. A történész előadót egy cseppet sem zavarta az a szembetűnő ellentmondás, hogy míg Mátyás 1490-ben meghalt, Kolumbusz csak 1492-ben indult Indiába, hogy végül az Újvilágot fedezze fel. Mindez pedig azért lényeges, mert például a vadpulyka (Meleagris gallopavo) bizony arrafelé őshonos, s nem másfelé, így aztán kedvelt Mátyás királyunk aligha találkozhatott a pulykával. Mi történt hát, hogy mégis lépten-nyomon azzal találkozunk, hogy Mátyás pulykát evett?
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!