AZ ÉLETSZÍNVONAL emelkedése az étel adagok növekedését hozza magával. Ez a tendencia különösen az elmúlt negyven esztendőben erősödött meg és az elmúlt húsz évben vált aggasztó hatásúvá. A mértéktelenség, azonban nem csupán napjaink jelensége. A torkosság hét főbűn közé sorolása éppúgy folyamatos jelenlétére utal, ahogy egy Bécsben őrzött kicsinyke alkotás, a Willendorfi Vénusz.
A Willendorfi Vénusz
A Willendorfi Vénusz, egy elhízott nőt ábrázoló, tizenegy centiméter magas, tenyérbe simuló szobrocska. A huszonötezer éves tárgyat Josef Szombathy, osztrák-magyar régész 1908-ban találta Alsó-Ausztriában. Számtalan feltevéssel éltek már róla, amelyek közül a legelterjedtebb, hogy minden bizonnyal termékenységi szimbólum lehetett. Nem véletlen, hogy a nagy mellek és tompor miatt ez először éppen a férfi régészeknek jutott eszébe. Talán az sem véletlen, hogy éppen egy régésznő véleménye szerint ez a szobor nem más, mint egy ön-portré. Megint más szerint (s itt újabb feltételezésekkel élhetnénk a szerzőt illetően) a Willendorfi Vénusz egy narkós gombakultusz kelléke.
Bármi legyen is, a találgatások egyértelműen jelzik, hogy valójában senki sem tudja, hogy mire is szolgált ez a dús hölgyet ábrázoló szobor. Így aztán már magam is előállhatok a feltevésemmel, mely szerint a szobor – ha egyáltalán rituálék része volt, s nem csupán egy „csak úgy” készített tárgy – a vágyott sikerességre utal. Huszonötezer évvel ezelőtt ugyanis mi más lehetett volna a siker legmeggyőzőbb bizonyítéka, mint az élelmiszerbőség legnyilvánvalóbb jele, az elhízás. Így gondolták ezt még nem oly’ régen is, amikor a szépség és a kövérség fogalma még szorosan összekapcsolódott, s a „szép kövér ember” kijelentés pozitív tartalommal bírt. A szűkölködő, éhínséggel gyakorta sújtott országokban pedig ez még ma sincs másként.
Az előbbieket támasztja alá, hogy csakis eredményesen vadászó, gyűjtögető közösségben állhatott rendelkezésre annyi táplálék, hogy valaki túlsúlyos lehessen. A túlsúlyhoz aztán a sikeresség mércéjének egy újabb elemét, a közösségen belül elfoglalt kiemelt szerepet is bátran társíthatjuk. A Willendorfi Vénusz az én értelmezésemben a „szeretnék én is ilyen nagyon sikeres lenni” mágiájának eszköze, a sikeresség szimbóluma.
Vagy demonstrációs eszköz volt a helyi orvosi ősegyetemen.
Inkább az a kérdés, hogy a willendorfi ősférfiak miként vélekedtek róla? Pontosabban „őspasik”, hogy megfeleljek a mai (szomorú) szóhasználatnak…
Egy újabb értelmezés. Nem is rossz. 🙂
kedves sándor,
azt gondolom, hogy ön egy igazán kreatív és sziporkázó elme.
írásai tartalmasak és szórakoztatóak!
Kedves Sándor !
A „szép kövér ember”…pozitív tartalom… ,
Hát van nálam egy nagy piros pontja 🙂 Mindig mondtam én ,hogy egy rubenszi szépség vagyok:)
Köszönöm! 🙂
jó!
🙂
Az elvont gondolkodás, az észlelhető 10%-nyi világon túli maradék 90%-os jelentései…bárminek-meg sem fordulnak többnyire az emberek, de a szakemberek többségének fejében sem. Az élővilágban mindig az volt van lesz trend, hogy a tetszést legnagyobb arányban az egészséges átlag váltja ki- extrémen elhízott- vagy kórosan sovány (öreg, gyerek stb) tetszése soha nem népekre kiterjedő ált. jelenség. Olyan sincs, hogy Ural-Atlanti óceán közt egy időben- vagy évezredeken át- mindenki favorizálta volna a betegesen elhízott alkatot, kivételek akadnak- de ők nem csinálnak (nem is csináltak) szobrot 2 földrészre kiterjedően, hogy a hájimádatukat megüzenjék nekünk…. A szobor nem kövér nő. Szobor. Jelent is valamit- sok mindent jelent, ami kereken egybefüggő fontos közlése egy letűnt kultúrának. A mai ember vaksága az elvont jelentésekkel kapcsolatban manapság elterjedt, de ezen kívül semmi jót nem jelent. A 30000 éves emberek sokkal többet és jobban értettek a világból, mint mostanság a 90% (99?).