AZ EMBER NEM racionális lény. Egy fürkészdarázs öröklődő viselkedésmintái, reflexei inkább számítanak „racionálisnak”, mint a logikát, a tiszta észt, a józan megfontolásokat büszkén hangsúlyozó emberi faj tettei, gondolatai. A fürkészdarázs talán racionális, az ember azonban már nem számít annak, miközben szeretjük magunkat véleményünkben elfogulatlan, józan elemzőnek hinni. Mélyen emberinek tartott tudattartalmaink java része sem más, mint irracionalitásunk éretlen gyümölcse. Megalapozatlan hiedelmeink, indokolatlan félelmeink, s milliónyi más idegi
működésünk is alátámasztja – nem vagyunk józanul gondolkodó, mérlegelő lények. Mindezek után már természetesnek gondolhatjuk, hogy az étkezés körüli dolgok megítélésében sem tudunk azok lenni, így annak a kérdésnek a megválaszolásában sem, hogy Mi a magyar konyha? Az irracionalitás felismerésének hiánya az étkezés körüli tartalmakat a szó valós és átvitt értelmében is mindennapi hitviták tárgyává teheti, s ha teheti, hát teszi is.
A magyar konyha
Egy konyha kialakulása és formálódása alapvetően két tényező, a történelem és a földrajz együttes hatásának eredménye. E két kulcselem határozza meg, hogy milyen növények és állatok fordulnak elő, milyen tartósítási eljárásokat alkalmaznak, s az ízek, illatok, zamatok, színek, textúrák, technológiák, ismeretek és hiedelmek miféle mintázata, ritmusa lesz uralkodóan jellemző egy adott régióra, esetünkben a Kárpát-medencére, tágabban a jelenkori konyhánkra hatással bíró Osztrák-Magyar Monarchia földrajzi területén, s peremvidékein.
A történelem és a földrajz mellett számos társadalmi, kulturális, vallási, gazdasági, politikai, jogi, ökológiai és technológiai faktor formálja a konyhaművészetet, az étkezési szokásokat, s hagyományokat; vagyis mindazt, melynek végeredménye az adott korra jellemző, az érintett közösség számára fejlődésében is felismerhető és elfogadott gasztronómiai anyanyelv.
Hazánk történelmileg kialakult, s kisebb közösségeit nagyobb szellemi egységbe szervező gasztronómiai anyanyelvét összefoglalóan magyar konyha névvel különböztetjük meg más nemzetek hasonló módon szerveződő konyhájától.
Egyszerű modellek
Az emberi gondolkodás sajátosságai miatt is a nemzetek konyhájáról éppoly’ egyszerűsítő modellekben gondolkozunk, akár a nemzetekről magukról. Nem véletlen hát, hogy egy nemzet jellemzésére gyakran éppen konyhája valamely jellegzetessége szolgál, például az, hogy mit eszik, avagy mit nem. Ebben az összefüggésben a steak, spagetti, knédli, paella, hamburger, gulyás említése már egy-egy nemzet megnevezésével ér fel.
Ez az egyszerűsítő gondolkodás a magyar konyha legfőbb jellemzőjévé a történelmi, s társadalmi fejlődés sajátosságai, a polgárosodás elmaradása, s késedelmessége miatt hangsúlyossá vált alföldi magyar paraszti konyhát, s vele a parasztság 19. századi innovációját, a paprikás (nemzeti) ételeket tette.
Gyűjtőfogalom, metafora, etnoidentifikációs bélyeg
E széles körben elterjedt, s mélyen gyökerező nézet a magyar paraszti konyha emblematikus paprikás ételeinek összetevőit és a paprikás ételek készítési technológiáját emeli a magyar konyha leírásának minden mást háttérbe szorító eszközévé. A Kárpát-medence magyar konyhája azonban – bármely szintjét is vizsgáljuk – ennél gazdagabb, strukturáltabb és színesebb.
A magyar konyha, mint ezredéves története is példázza, gyűjtőfogalom, metafora, mindenki mástól megkülönböztető etnoidentifikációs jegy, a összekötő kultúra meghatározó eleme. Jellemzői a természetes és elkerülhetetlen történelmi fúziókban, kiemelten az itáliai, török, osztrák, és francia konyha hatásának összefüggés-rendszerében, a Kárpát-medence etnikailag is sokszínű közegében érthetők meg legteljesebben. A 19. század óta nemzet nélkül nincs magyar konyha, ahogy magunkénak vallott és vállalt konyha nélkül sem létezik összetartó és öntudatos nemzet.
- Köszönöm, ha elolvastátok! Látogassátok meg a blogot máskor is! Ha tetszett, lájkoljatok!
- Egyébként más témákban is érdemes a blogon kutakodni. A profik is használják és igazuk van. Ettől profik! A facebook oldalamon is nagyon sok kép található és az instagramon is!
- Kövessetek és a haza fényre derül!
Nagyon igaz!
Én teljesen egyetértek a leírtakkal. Örülök, hogy végre akad új szemléletű leírás is, nem csak az elcsépelt, agyonrágott ömlengés, aminek még a valósághoz is kevés köze akad, vagy az önostorozás és köpenyegszaggatás. Szerethetjük, utálhatjuk, lehetünk korszakformálók, megmondók, forradalmárok, reformerek, bármik, de ettől a hagyománytól akkor sem szabadulhatunk egykönnyen, csak magunk feladásával, gyökereink elvesztésével. A magyar konyhát is jól kell csinálni, mint mindent, ha sikert akarunk! Örülök ennek az írásnak, s örülök a Nemzeti Gulyás Napnak is. Egyre inkább úgy érzem, hogy azt sem csinálhatta volna meg más. Így tovább, én Ön mellett vagyok!
Kedves Eszter!
Akár én is írhattam volna. 🙂
Üdvözlettel:
Csíki Sándor
Én hiányolom az ősmagyar konyhát, amit Kiszely fogalmazott meg. Az hol van? Egyébként jónak tartom, amit gondol, nagyon jónak!!!!
Megvettem a Magyar Konyhát. Láttam benne van., de nem túl sok. Miért csak ennyit írt?
Kedves Böbe!
Sok nagyszerűen író ember jött össze a magyar Konyha körül. Csupa olyan, akinek akad mondanivalója, s mondandója, s Vinkó József számára már csak ezért sem volt egyszerű feladat az első szám összerakása. Most ennyi jutott nekem, s persze, hogy ez kevesebb annál, mint amire előzetes jelek alapján számítottam, de majd meglátjuk, mit gondol a szerkesztőbizottság a továbbiakban arról a világképről, ami az írásaim jellemzi, s ami már csak indíttatásom okán is kevesebb irodalmiságot hordoz, mint sok elismert (bölcsész végzettségű) szerzőé, ám ezzel szemben nem ritkán több tényszerűséget, s pontosságot is, különösen természettudományos kérdésekben. Hogy a jövőben mennyi lesz az annyi, az majd kiderül. Minden esetre köszönöm az érdeklődést. 🙂
Szerintem akkor is írhatott volna többet.
Böbe: A Magyar Konyha legutóbbi számában a Tojás is és a Sódar is nagyszerű írás volt.
Szuper írás! Köszönöm!