JÁSDI ISTVÁN kiváló borász barátom az általa feltett kérdésre még 2009-ben adott választ. Tette az ő higgadt, tárgyilagos modorában. Nem dühöngött, nem panaszkodott, nem írt kritizáló mondatokat. Csupán felsorolta: ha netán felnyitunk egy hazai palackot, mi mindent találhatunk még benne – a nemes nedűn „túl”? Jásdi Pista szerint a következő tételek szublimálódnak-sűrűsödnek az isteni eredetű nedű egyetlen palackjában:
A TITANIC KATASZTRÓFÁJA a mai napig része az emberiség kollektív emlékezetének. Az „elsüllyeszthetetlen” hajó 2.200 főnyi utasa és személyzete közül alig többen, mint hétszázan élték túl a nem várt katasztrófát. Száz esztendeje már, hogy 1912. április 14. estéjén a Titanic gazdag utasainak egy része az eső osztály á la cart éttermében élvezte az életet. Ugyanebben az időben a milliomos utasok más része, akik mai áron akár 124.000 dollárnak is megfelelő összeget költöttek arra, hogy minden idők legbiztonságosabbnak tartott hajóján szelhessék át az Atlanti óceánt, az első osztály étkezőszalonjában foglalták el helyeiket, sokfogásos vacsorájukra várva. A másodosztályú étkezőszalon utasai kevésbé összetett, de ugyancsak gyönyörű vacsorát kaptak,
A HALÁSZBÁSTYA ÉTTEREM kivételes helyen áll – hol másutt, persze, mint éppen a Halászbástyán. Ez a felvezető kijelentés ugyan meglehetősen banálisnak tűnhet, azonban mégsem az, különösen, ha helyszín adta kihívásokat is figyelembe vesszük. Ezen a helyen ugyanis jóval több egymással szembeforduló kívánsággal és elvárással kell tudni megbirkózni, mint a város legtöbb helyén.
A VIATOR APÁTSÁGI Étterem kóstolója az idei év emlékezetes élménye marad. Történt, hogy meghívást kaptam, így aztán Pannonhalmára autóztam, hogy megkóstoljam az őszi-téli étlap ételeit. Tetszettek, s bár a facebook-on közzé is tettem az ételek fotóit, mostanáig nem írtam a blogon erről az eseményről, pedig már igen erősen várták, s pedig igen erősen meg is érdemli. Tapasztalhatjuk, hogy a vidéki éttermi kínálatban sajnálatosan kevés az olyan hely, mint éppen a Viator. Talán, ha fél tucat eszembe jutna, szerte az országból, ami egyben azt
EGY NAGYSZERŰ KÖNYV címe ez. Iszom, tehát vagyok – így, magyarul. Roger Scruton angol filozófus műve. Alcíme szerint: Egy filozófus borkalauza. Borfilozófiát írni nagy és régi hívás – sokan, sokféleképp próbálták. Nekünk legemlékezetesebben Hamvas könyvecskéje, A bor filozófiája szól; nekem személyesen külön is. Elmélkedéseimben és „eszmélésemben” jelentős pillanat volt a Hamvas- mű olvasása; a véletlen úgy hozta, hogy kéziratformában első kiadása előtt nemcsak olvashattam, hanem segédkezhettem is megjelenésében.
A NAGY MAGYAR BORATLASZ jelentős teljesítmény. Kiadója a Borigo Magazin, szerzői, a Magazin főszerkesztője, Bányai Gábor Botond, és közeli munkatársai, Ercsey Dániel, Mészáros Gabriella és Tompa Imre. Személyes jó ismerőseim ők, így aztán külön öröm érdeme szerint méltatni és dicsérni a művet. Borról már sokan írtak, s borvidékekről, borászokról is. Akadnak köztük jó és érdekes, tanító művek is, de egy sem olyan, mint éppen ez, a Nagy Magyar Boratlasz. A Nagy Magyar Boratlasz a magyar terroir albuma. Negyven darab, több helyen dűlőszintű térkép kapott helyet benne, és több tucatnyi látványos légi fotót is tartalmaz.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!