CSIRKE KÖRRIVEL – ázsiai-magyar fúzió a 19. századból

CSIRKE KÖRRIVEL – ázsiai-magyar fúzió a 19. századból

CSIRKE KÖRRI (CURRY) South Indian recipesCSIRKE KÖRRIVEL (1899) – A legelső modern ázsiai-magyar fúzióval, Kugler Géza 1899-ben megjelent Budapesti Szakácskönyv című művében találkozhatunk. A szárnyasételeket taglaló fejezet 32. receptje a „Csirke körrivel”, melynek a hozzávalói: csirke, „körri”, vaj, vöröshagyma, húslé, kókuszreszelék, kókusztej, citrom, tejföl és rizs. A 19. század végi étel, magyar szemmel nézve, egy paprika nélküli „paprikás csirke”, kókusztejjel és tejföllel, amely, mint Magyar Elek az Ínyesmester Szakácskönyvében (1932) a tejfölről dicsérőleg írja: „a maga savómentes mivoltában nagy erőssége a magyar főzési módnak”.

(tovább…)

TARHANA ÉS TARHANA LEVES – A tarhana nem tarhonya!

TARHANA ÉS TARHANA LEVES – A tarhana nem tarhonya!

TARHANA – A tarhana egyike a Törökországban és a Közel-Keleten leggyakrabban fogyasztott fermentált élelmiszereknek, és török alakjában lényegében nem más, mint szárított, fermentált leves (vagyis nem csak a tészta!). A tarhanát főként joghurtból és búzalisztből készítik. A történetét illetően meglehetősen sok a homályos pont, de úgy tűnik, hogy a török törzsek már Közép-Ázsiában is készítették és már igen korán,  török források szerint 450 körül (vagyis nem a török hódoltság alatt!), török közvetítéssel ismerték meg a Közel-Keleten, Anatóliában élők, de (mondják a törökök) a magyarok és finnek is

(tovább…)

ZÖLDSÉGKRÉMLEVES – túróval sűrítve (recept)

ZÖLDSÉGKRÉMLEVES – Ismét egy krémlevest készítettem. Ezúttal egy klasszikus sárgarépa, hagyma, zeller (mirepoix) kombinációval, amelyet túróval sűrítettem, ahogy Michel Guérard a nouvelle cuisine meghatározó alakja is tette hajdan, amikor a hetvenes évek közepén leszámolt konyhaművészete  joghurt korszakával és belépett a túró-korszakba. A túróval igyekezett (de teljesen nem sikerült neki) kiváltani az akkoriban éppen büntetésben lévő vajat. Ő a vajat a (látszólag) tejzsír-, azaz vajmentes túróval

(tovább…)

AZ AMERIKAI PALACSINTA – és római őse, az Aliter Dulcia

AMERIKAI PALACSINTA – Az amerikai reggeli általában a következőket foglalja magába: két tojás (sült, vagy posírozott), bacon, vagy kolbász, kenyérszeletek, toast, jam/lekvár/vaj, amerikai palacsinta cukor, vagy juharsziruppal, kukoricapehely, vagy más gabonafélék, kávé, tea, narancslé, grapefruitlé. Az amerikai palacsinta angol elnevezése, a “pancake” az 1870-es

(tovább…)

ÓKORI PITE RECEPT – Cato sajttortája, i.e. 160 (De Agricultura)

id. CatoCATO PITÉJE – Idősebb Marcus Porcius Cato (i.e. 234-149) római író, történetíró, bölcs (sapiens) államférfi, időszámításunk előtt 160 körül megjelent, teljes egészében fennmaradt De Agricultura (A mezőgazdaságról) című művében két olyan ókori recept is szerepel, melyet a pite történészek gyakorta idéznek. Az egyik a lepény, a placenta, a másik a libum. Ezeknek a görög gyökerű, leginkább a sajttortát eszünkbe juttató római süteményeknek a mindennapokban, és a vallási szertartásokban is szerep jutott.

(tovább…)