A SÓLET már volt témája írásomnak. Remekül sikerült az előző is, annak idején. Ez a legújabb, legfrissebb élmény azonban már egy másik, egy új sólet élménye – marhaszeggyel, füstölt libamellel, s a babbal héjában együtt főtt tojással. Ahogy kell. Hosszú ideig, lassan főzve, hogy a bab, s a gersli a nedvességet magába vegye, és selymes finommá alakuljon, amit a szálasan elváló füstölt libamell, és a szétomlóan puha marhaszegy csak tovább ékesít.
A ZSÍROS KENYÉR, amit németül Schmalzbrot, angolul pedig bread and dripping néven ismernek, ma is elterjedt eledel, s ez érthető is. Én újabban a libazsíros kenyeret csipetnyi jó minőségű sóval, s karikára vágott hegyes erős zöldpaprikával kedvelem leginkább. A szénhidrátnak és a zsírnak ez a ma már olcsónak számító kombinációja különösen a két világháború közti időszakban volt elterjedt nyugaton is, s a rántott leveshez hasonlóan a szegényebb néprétegek, a gazdasági válság áldozatai, a munkanélküli tömegek körében volt elterjedt eledel, akárcsak a leveskonyhák ételei. A vajas kenyér és a zsíros kenyér között a lényeget illetően nincs különbség, legfeljebb csak annyi, hogy a 17. századtól nekilóduló
ELKÉSZÜLT AZ IDEI (2010) utolsó friss lecsóm. A vecsésről származó paprika bizony már a szezon legvégének maradéka volt csak, s ízében, illatában a nyárival alig ha volt összevethető. A paradicsom sem volt az igazi, de a paprikánál mégis kiegyensúlyozottabb minőséget képviselt. Mindegy, lelkes voltam, s jó kolbásszal még igen jó szezonzáró lecsó sikeredhet a hozzávalókból. A lecsó össznemzeti ügy, ezért is szerepelt a nyár végén megtartott I. Nemzeti Gulyás Nap ajánlott ételei között is. Fiatal étel, s akár vegetáriánusok is élvezhetik az ízeit, ami nagy békességet teremthet az asztal körül.
A 21 MAGYAR VENDÉGLŐBEN vacsoráztam. Litauszki Zsolt és a vendéglő csapata Kaló Imre boraihoz készített ételeket. Még egy borvacsora, gondolhatnánk, velem együtt is, akár. Azonban, ha ebben az esetben is így gondoltam volna, el sem megyek. A borász, Kaló Imre, s a hely megengedte azt a feltételezést, hogy talán az átlagon túlmutató vacsoraélményben lehet részünk. A környezet és a szereplők mindenesetre kellő garanciával szolgáltak ehhez a feltételezéshez. A Vár jó hely, a Vár szép hely, így aztán végképp méltatlan, s sok tekintetben érthetetlen is, hogy ez a hely ilyen mértékben marad ki a főváros, az ország életéből, de erről majd máskor.
RÓKAGOMBÁT KAPTAM Erdélyből, a Királyhágó vidékéről, még valamikor szeptemberben. Lefagyasztottam, s hűtőben várakoznak a praktikus gomba adagok. A Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) az egyik legízletesebb gombánk. Ízei gazdagok, fűszeresek, nyersen enyhén csípősek, főzve gyümölcsösek. Akadt némi olasz tőkegomba is a hűtőben, így az is felhasználásra került. A gombákat már fél nappal a felhasználásuk előtt kivettem a fagyasztóból, hogy idejük legyen felengedni.
TEGNAP VOLT a Spiritus Primus Pálinkafőzde és a Csík zenekar pálinka kóstolóval egybekötött sajtótájékoztatója. Cseh Gábort a Pálinkafőzde kereskedelmi és marketing vezetőjét régóta ismerem, korábban borokat kóstoltunk a boldog emlékű Eszencia Magazin, s tán más magazinok tesztjein. A pálinka sikere a minőség sikere is egyben, s egyre többen vannak, akik értik és becsülik a jó pálinkát. Ezért aztán minden a minőség mellett elkötelezett cég megérdemli a figyelmet, mint a most induló Spiritus Primus, amely már nevében is jelezni kívánja, hogy termékeit az élre szánja. A címben szereplő mustár a forgalmazott termékek másik csoportjára a székelyföldi kézműves termékekre utal, mert az is akad.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!