A TÜDŐNK is érez ízt, nem csupán a nyelv, pontosabban az egész szájüregben szétszórtan elhelyezkedő receptorok. Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a zsír érzékelésért felelős CD36 receptorok egyéntől függő mértékben, de az egész szervezetben előfordulnak, azonban a tüdő simaizom elemeinek vizsgálata most a kutatókat is meglepte. A Nature Medicine 16, 1299 – 1304 (2010) számában, Deepak A. Deshpande és társai cikke szerint
MEGJELENT Herczeg Ágnes „Borok a konyhában„című könyve. Pont. Egy hír a sok közül, hiszen annyi mindenki ír ma már könyvet – írástudók, s írástudatlanok – hogy eggyel több, vagy kevesebb könyv ugyan kit érdekel? Az „eggyel több” bizonyára senkit, ami bölcs dolog, ám itt most valami olyasmi történt, ami mégsem átlagos. Mindeddig – tudva, hogy a könyv készül – nem is töprengtem el ezen, mert természetesnek vettem, hogy Ágnes véghezviszi, amit eltervezett, jó emberekkel veszi magát körül, s igényes, szép munkát ad ki a kezei közül. Más eszembe sem jutott, s az Alexandra kiadó is így láthatta, mert bizalmat szavazott neki.
ELKÉSZÜLT AZ IDEI (2010) utolsó friss lecsóm. A vecsésről származó paprika bizony már a szezon legvégének maradéka volt csak, s ízében, illatában a nyárival alig ha volt összevethető. A paradicsom sem volt az igazi, de a paprikánál mégis kiegyensúlyozottabb minőséget képviselt. Mindegy, lelkes voltam, s jó kolbásszal még igen jó szezonzáró lecsó sikeredhet a hozzávalókból. A lecsó össznemzeti ügy, ezért is szerepelt a nyár végén megtartott I. Nemzeti Gulyás Nap ajánlott ételei között is. Fiatal étel, s akár vegetáriánusok is élvezhetik az ízeit, ami nagy békességet teremthet az asztal körül.
MÁRTON NAPJA hétvégéjén ellátogattunk a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba. Leginkább azért mentünk, mert Zoli barátomnak Dúzsi Tamással akadt beszélgetnivalója. Az út a múzeum felé erősen emlékeztetett az etyeki kezes-lábos fesztiválra. Autó, autó hátán, lépésben. A különbség talán annyi volt, hogy a parkolók megtelte után a rendőrök az út szélére terelték az autókat, s valóban barátságos, segítőkész csapatként szolgáltak, amit jólesett végre látni. A Múzeum bejárata környékén is igen sok volt az ember, ami jelzi, van igény az ilyen rendezvényekre, különösen ha az időjárás is kedvező. A pénztárhoz érkezve kifizettük az 1.600 Ft-os belépőjegyet, amiről először
A 21 MAGYAR VENDÉGLŐBEN vacsoráztam. Litauszki Zsolt és a vendéglő csapata Kaló Imre boraihoz készített ételeket. Még egy borvacsora, gondolhatnánk, velem együtt is, akár. Azonban, ha ebben az esetben is így gondoltam volna, el sem megyek. A borász, Kaló Imre, s a hely megengedte azt a feltételezést, hogy talán az átlagon túlmutató vacsoraélményben lehet részünk. A környezet és a szereplők mindenesetre kellő garanciával szolgáltak ehhez a feltételezéshez. A Vár jó hely, a Vár szép hely, így aztán végképp méltatlan, s sok tekintetben érthetetlen is, hogy ez a hely ilyen mértékben marad ki a főváros, az ország életéből, de erről majd máskor.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!