Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/08 | bor, borász, olasz konyha
A BRUNELLO említésére Toszkána, s benne Montalcino juthat az ember eszébe és akár a budapesti Hold utca is, az Enoteca Montalcino. Eltelt egy újabb év, és a tavalyi 2004, 2005-ős évjárat kóstolója után itt a legújabb, a 2006-os. Kiemelkedő évjárat, amit a Toszkánában bevett értékelés szerint 5 csillaggal jelölnek. A Consorzio del Vino Brunello di Montalcino 2009 végén 208 termelőt tartott nyilván. Közülük tizenkét válogatott termelőtől tizenkét válogatott bort kóstoltunk, tizenketten. A Brunello di Montalcino Sangiovese szőlőből készül, amit Montalcinoban „Brunello”-nak neveznek. Szigorú hozamkorlátozás van érvényben. Egy hektáron maximum 80 mázsa szőlőt termelhetnek.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/07 | magyar konyha, nemzetközi konyha, Recept, Uncategorized
A ZÖLDBORSÓFŐZELÉK ÍZLETES és variálható, sok mindenhez feladható, számomra továbbra is megunhatatlan étel. Sokféleképpen készítettem már, vagy legalábbis sokféle fűszerezéssel. Most a krémsajt került előtérbe, de a kurkuma, bors, chiili, vaj, olívaolaj éppúgy szerephez jutott, mint általában máskor is. A zöldborsófőzelékhez sem rántás, sem habarás nem szükséges, ráadásul teljesen felesleges is. Érdemes hát szakítani a régi főzelékes hagyománynak ezzel a megoldásával, s rájöhetünk, az étel más is lesz, jobb is lesz.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/06 | nemzetközi konyha, olasz konyha, Recept
A KENYÉRLEVESEK a vízleves egyenesági rokonai. A vízleves (water soup, Wassersuppe) neve ma már leginkább arra utal, hogy vízzel, vagyis nem tejjel, alaplevekkel, levesekkel, stb. készülő levesről van szó. Ilyen értelemben a vízlevesek sorába tartoznak a kenyérrel készülő levesek is, ám ma már, különösen az angolszász konyhában, a zöldséglevesek neveként is előfordul. A „Víz Leves” Misztótfalusi Kis Miklós (1695) féle háromszáz éves receptjéről már írtam, s a levest is elkészítettem. A kenyérlevesek szorosan kapcsolódnak hozzá.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/04 | magyar konyha, Recept
LEKVÁROKAT kaptam a közelmúltban. Sokfélét a Beregből. Beregi szilvalekvárt és másokat is. Mindenfélét. A beregi, szatmári szilvalekvár, az ártéri szilvások nálam némiképpen már kultikusnak számítanak, távolinak, s romantikusan archaikusnak is. Valaminek, ami talán már nincs is, és talán soha nem is volt. A befőzés régi foglalatosság, ma már leginkább csak cukorral történik, ám hajdan, s hosszú ideig, a cukor egzotikus, alig előforduló alapanyag volt a paraszti háztartásokban, s az első világháború környékéig elő sem fordult a gyümölcsök tartósítása körül.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/04/02 | Ambrus Lajos írásai
DEHOGY AKARTAM én a savanyú szederről (Morus nigra) írni, meg nem is sok nóvumot tudnék hozzáadni ahhoz, amit eleddig összeszedtem a titokzatos és vitamindús gyümölcsről; vagyis hallgattam volna én a legszívesebben. Mint dinnye a fűben! Amúgy meg hadd gyűljenek öreg adatok, legfőképpen a régi kertészeti könyvekből és cikkekből – mert ha ezeket olvasom, s elég gyakran teszem, olykor hajlamos vagyok magam elé valami régi kertészeti aranykort vizionálni.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!