A KENYÉRLEVESEK a vízleves egyenesági rokonai. A vízleves (water soup, Wassersuppe) neve ma már leginkább arra utal, hogy vízzel, vagyis nem tejjel, alaplevekkel, levesekkel, stb. készülő levesről van szó.  Ilyen értelemben a vízlevesek sorába tartoznak a kenyérrel készülő levesek is, ám ma már, különösen az angolszász konyhában, a zöldséglevesek neveként is előfordul. A “Víz Leves” Misztótfalusi Kis Miklós (1695) féle háromszáz éves receptjéről már írtam, s a levest is elkészítettem. A kenyérlevesek szorosan kapcsolódnak hozzá.

Wodzionka

A sziléziai kenyérleves, a wodzionka (ejtsd: vodzsonká) még meglehetősen hasonlít a magyar vízleveshez, bár a kenyér a levesben marad, s a fűszerezés is gazdagodott az idők során borssal, babérlevéllel, fokhagymával. Pirított császsárszalonna is ízesítheti, ami azonban el is maradhat.

Aquacotta (főtt víz)

A acquacotta (főtt víz) a mesék világában a kőlevessel édestestvér. A magyar népmeseként ismert kőleves “La zuppa di pietra” (kőleves) néven Itáliában is ismeretes. Toszkán eredetűnek tartják. A következő videó ezt a történetet meséli el.

Az itáliai acquacotta egyszerű formájában, de akár paradicsompaprikával, zöldségekkel, szalonnával, egyebekkel készítve, ugyancsak ebbe a rokonságba tartozik. A következő videón látható készítési mód erőteljesen eltér a szokásos Lazio és Toscana régióból származó acquacotta receptektől.

A Rimini közelében fekvő San Patrignano környékének ételét a szakács ugyan zöldség alaplével készíti, de eredetileg forró vízzel készülhetett ez is. A választásom azért éppen erre a videóra esett, mert a kevés hozzávaló és az egyszerű készítési mód arra utal, hagyományos készítési mód az, amit láthatunk. A tojás és a sajt ételbe kerülése az életszínvonal emelkedésének jele. (A videón nincs tűzhely, ezért a férfi lényegében csak modellezi a készítést. A hagymát serpenyőben párolva és a cseréptálat kemencébe téve készülhet ez az étel.)

Csíki Sándor♣