AZ ÉTTERMEKBEN ÉS VENDÉGFOGADÓKBAN felszolgált angol reggeli (traditional breakfast, full breakfast) hagyományosan cereáliákat, zabkását, vagy aszalt szilvát, dinnyét, joghurtot, főtt tojást, vagy szalonnát (bacon) és tojást, grillezett halakat, kolbászokat,grillezett, vagy sült gombákat, vagy paradicsomot és sült kenyeret foglalhat magába, amit pirítós, dzsem, tea vagy kávé követ.
A ZEMPLÉNI FESZTIVÁLRA nem küldtek személyre szóló meghívót (ami helytelen), mégis jó szívvel ajánlom (ami helyes). Számomra a „Zempléni fesztivál” azért is figyelemre méltó, mert egyik oldalról a vidéket jóval kevésbé ismerem, mint szeretném, más oldalról viszont, éppen Tokaj-Hegyalja gasztronómiájáról írott cikkeim miatt, jól ismerem.
MEGKEDVELTEM EZT A bumfordi francia séfet. Árad belőle az a közhelyes francia bohóság, amit minden franciában kerestem, akivel a sors munkám során eddig összehozott, ám egyikben sem találtam. Asterix és Obelix kedélyessége helyett ellenszenves francia fölényességgel, fensőbbségtudattal és többnyire a helyi viszonyok mély lenézésével találkoztam. Chef Jean-Pierre már csak azért is kedves, mert nem látszik ilyennek.
GYÜRKY ANTAL – Nevét valószínűleg ’Gyürki’ helynévről kapta, amely „magyar és curiális falu Hont vármegyében, földes ura Gyürky uraság, mind a’ két ágon, lakosai katolikusak, fekszik Kőkeszihez ¼ órányira, s’ ennek filiája” – írja az 1799-es Vályi András-féle Magyar Országnak leírása. Majd hozzáteszi: ”Legelője elég, fája van mind a’ két féle, szőlő hegye sok, és jó borokat terem, piatza B. gyarmaton, és a’ Bánya Városokban, első Osztálybéli”. S valóban, a honti borok ma is „első osztálybéliek”, mint alkalmam volt róla meggyőződni, mikor Ipolyságon jártam, Gyürky Antal emléktáblájának koszorúzásán és a róla szóló „tudományos ülésszakon”.
AZ ISMERT Jane MacQuitty leginkább a Timesban ír a borról. Jane az egyik legutóbbi írásában afölötti csalódottságának ad hangot, hogy, amíg mindezideig azt gondolta, hogy a kifinomult borfogyasztás a vörösbor fogyasztását jelenti, addig rá kellett ébrednie, hogy a napjainkra már kifinomult borfogyasztóvá vált, vagy legalábbis kifinomult borfogyasztónak gondolt angol társadalom még mindig több fehér bort iszik, mint vöröset. A fehér borról és roséról a vörösborra való áttérést az ízlés finomodásának mérföldköveként szokás ünnepelni.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!