AMBRUS LAJOS: A tiszai hal

Tisza_090A TISZAI HAL – Gazda beszélyíró tán élete legjobb halászlevét (régi szegedi nevén: halpaprikását) ette egy születésnapi ebéden. Palicson. Beléágyazva egy sor halétel közé, melyek, hajaj, egy régi, valahai tiszai halbőséget idéztek. S most az ünnepi ételsort adták. Gazda elé tárulkozó meglepetéses palicsi menü ugyanis így festett: indításnak haltepertő és halpástétom kecskesajt gombócokkal.

(tovább…)

A HALÁSZLÉ – Czifray és a magyar bouillabaisse

A LEGSZEBB AZ, hogy a szabadban a mikor a szakács “megjelentette” a bokor fejének, hogy tálalva van – mindig a gyepen, akkor az öreg körülnéz s ha magaszőrű ember van közelében, megüzeni az ifjabb legénynyel, hogy “legyen része benne”, ha pedig úri ember, akkor az üzenet az, hogy “ha nem vetné meg szegénységünket, szívesen látjuk egy kanál jó halászlére.” (Herman Ottó, A magyar halászat könyve, 1887)

(tovább…)

HALÁSZLÉ – túrós csuszával

HALÁSZLÉ túrós csuszával az ötödiken? Amikor Gábort évekkel ezelőtt az ötödik emeleti erkélyen láttam bográcsot állítani és tüzet gyújtani, megalapozottnak érzett, komoly balsejtelmeim támadtak. A füst aztán csak tovább növelte, mélyítette gyanakvásomat. Megúsztuk. Az első, és az azt követő további bográcsos városi főzéseket is – az ötödik emeleti erkélyen. A technológia mára már továbbfejlődött, s a kor szellemét is követve végre megjelent a faszenet felváltó propán-bután gázpalack (persze, nyomáscsökkentő nélkül!).

(tovább…)

HALÁSZLÉ (5) – Duna, Tisza, Balaton halászléje

A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást. A Tisza partján igen nagy számban helyezkedtek el a halszárító tanyák. A néprajzi irodalom szerint a 19. század közepén Szeged–Csongrád között legalább

(tovább…)

HALÁSZLÉ (3) – kecsege, harcsa, potyka

Herman Ottó, Forrás: kkmk.huHERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír A magyar halászat könyve (1887) című művében:

„Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége. Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy mise között: “nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz!”
(tovább…)