A GUIDE MICHELIN 2013 megszerezhető csillagjait és Bib Gourmand címeit illetően, a hazai éttermi világban az előző évhez képest továbbra sincs változás. A Costes és az Onyx megőrizték Michelin csillagjukat, ami szép teljesítmény, új pedig még nem bukkant fel. A Bib Gourmand éttermek listája sem változott, maradt az Arcade Bistro, a Bock Bisztró, a Csalogány 26 és a Vár: a Speiz.
A SKANDINÁVOK – ki gondolta volna még nem is oly’ régen – sikert, sikerre halmoztak az elmúlt években. Eredményesek a Bocuse d’Or versenyen, éttermeik, gasztronómiájuk beszédtémává vált. Mindezek után már cseppet sem meglepő módon a „Nordic diet” sem várakoztatott magára sokat. Talán már ahhoz sem kell sok idő, hogy a skandináv diéta gurukat istenítse az új és haladó fogyókúrákra szomjúhozó világ. René Redzepi mellett a 2 Michelin csillagos dán Noma másik alapítója, a 14 szakácskönyvet publikáló Claus Meyer is megérezte az idők szelét és a Noma (és a skandináv konyha) friss nimbuszát kihasználva harcot hirdetett az elhízás ellen.
AZ INTERNETES (és valóságos) gasztro-közélet három aktív és jól ismert személyiségéhez csatlakozva jártam az Onyxban. Ebédelni mentünk. Ők időközben már megírták a tapasztalataikat, én nem, s bizonytalan is voltam, hogy írok-e. Ám, olvasván Muskotály kövé írását, amihez cseppet én is hozzátettem, inkább amellett maradtam, hogy őt idézem meg. Az ebédet ehran, Hapci és Muskotály küvé társaságában fogyasztottam el. Így négyeltük fel az Onyxot.
A VASÁRNAPI Hírek keresett meg azzal, hogy válaszoljak néhány, a magyar gasztronómia helyzetére vonatkozó kérdésre, mint, hogy van-e válság, vagy nincs; a Michelin csillag a válság végét jelenti-e, vagy nem; s hogy mit tartok jellemzőnek a magyar éttermekre. Megválaszoltam, elküldtem, aztán a cikk mégsem akart megjelenni. Végül Szűcs Ágnessel, a kérdéseket megfogalmazó újságírónővel abban maradtunk, hogy a válaszaimat megjelentetem itt, a Food & Wine oldalán. Az első kérdés a hazai állapotokat célba véve így szólt:
Igaz-e, hogy a magyar gasztronómiai kultúra válságban volt/van?
PEDRO SUBIJANA FILOZÓFIÁJA: „Az a legfontosabb, hogy nap, mint nap ugyanazzal a lelkesedéssel és érdeklődéssel kell a munkát végezni.” Pedro Subijana 1948-ban született San Sebastianban (Baszkföld, Spanyolország). Szakács pályafutása cserkész korában, a “Marinaistas” gimnáziumban kezdődött. A gimnázium rendelkezésükre bocsájtott egy helyiséget, ahol kisebb konyhákat rendeztek be, s itt készítette el első falatkáit a barátainak azokon az alapokon, amiket szüleitől tanult. A gimnázium elvégzése után elhatározta, hogy Madridba megy, hogy az “Escuela de Hostelería” (Vendéglátó Iskola) tanulója legyen. Itt azonban nem sokáig időzött, mivel Zarautzban, a szülőföldjén
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!