A DÍSZ-MUNKAVACSORA aligha létező fogalom. A gyakorlatban azonban mégis csak előfordulhat, amire az uniós belügy- és migrációs miniszterek január 19-ei vacsorája is élő példa. A vacsora helyszíne a Budavári Palotában otthonra lelt Magyar Nemzeti Galéria volt. Jól ismert magyar festők műveitől körbevéve itt zajlott az a külsőségeit, s eleganciáját tekintve
A HETVENES ÉVEK ELEJE óta gyanakvással, s bűntudattal tekintünk a zsírra. Általában egészségtelennek, károsnak, túlsúlyunk fő okának tartjuk, ami jól érthető és még megalapozottnak is tűnik. Valószínűleg az is, ám mint oly’ sokszor, itt is gond van a mérték körül. A zsír kiátkozásával egyidejűleg megjelentek a zsírszegény, „light”, élelmiszerek is, amelyek igen gyakran bővében voltak, vannak a szénhidrátnak, sónak, s sok egyébnek, amivel a zsír élményét valamennyire pótolni lehet. Az egészséges zsírszegénység marketing üzenete így igen gyakran egy más szempontból már aggályos gyakorlatot takar.
A NÁNCSI NÉNI Vendéglője jól ismert, s már igen sokan írtak róla, főként jókat. A Náncsi az Anna svábos becézése. Ma már ritkábban hallani, de nem is oly’ régen, alig néhány évtizede, ez a becenév még sűrűn hallható volt a sváb falvakban, ahol az idősebbek már soha nem tanultak meg magyarul, s egész életükben törték a nyelvet. A Schädler família jófajta házias konyhát visz, nosztalgikus kertvendéglői környezetben, budai sváb felhangokkal. Zoli barátom javasolta az éttermet. A Rosenstein is felvetődött, ám a végén mégis maradt a Náncsi néni.
MÁR KORÁBBAN IS írtam az Iron Chef elnevezésű, Japánból induló és sok országot meghódító műsorról. Eddig már ajánlgattam, hogy ezt kellene megcsinálni itthon is, ám vélhetőleg még nem érkezett el erre az idő – vagy nem nekem kellett volna javasolnom. Én kedvelem ezt a műsort, sok ötletet ad, jól szórakozom rajta, ezért könnyed kikapcsolódásnak nézzetek meg egy rövidke, tízperces összefoglalót abból a részből, ahol a kacsa ötféleképpen történő elkészítése a feladat.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!