AZ ÍRÓ OLYKOR kegyesen csúsztat – rögtön itt, a felvett címerállat nevét is zergének kellett volna írnom, merthogy valójában a zergéről teszünk most néhány tiszteletkört, s nem a kőszáli kecskéről. A kettő egyáltalán nem azonos, merthogy két külön fajt takar. Mentségemre szolgáljon, hogy egy oly nagy hírű szerzőnél is így, egybecsúsztatva szerepelnek ők, mint Raff György és az ő a gyermekeknek szóló, 1846-ban magyarul is kiadott természet-
KIBÉD, ahol pompázatos a hagyma, Erdély szerte jól ismert település. Maros megyében, a Kis-Küküllő mentén, Szovátától (ahol eddigi életem talán legjobb töltött káposztáját ettem) alig 10 kilométerre található. Lakossága magyar. Szülöttei közül jól ismert a hazai dietétika ősatyjának tekintett Mátyus István. Róla így ír a Magyar Életrajzi Lexikon:
„Mátyus István (Kibéd, 1725 – Marosvásárhely, 1802. szept. 6.): orvos. Orvosi oklevelét Utrechtben szerezte.
LÖWY ÁRPÁD neve már szóba került korábban is. Ma eszembe jutott, hogy szándékomban állt Lőwy disznolkodó verseit a nagyérdemű publikumnak közkézre bocsájtani. Nosza, amúgyis uborkaszezon van, sokan nyaralnak, de legalább az olvasóim nem nyaraló része szórakozzon a meztelen igazságon.
AKÁR ÚGY IS kezdhetném: „Szeretnék egyet”. Mintha az írásjelek és szavak legpontosabb helyi értékére találva, pátosz és nyelvi pongyolaság, sőt skrupulus nélkül bátran írnám a szentenciát. „Szeretnék egyet. Szeretném megérni” – közben ujjam is követné mondataimat, föl, föl, a levegőégbe.
HA FELPILLANTOK dolgozószobám asztala mellől, föl a plafonra, örökké és óhatatlanul a csillagos égbolt mozgalmas tágassága ugrik elém. Nem, mintha „amúgy”, ha fölfelé pislantanánk, nem efféle reflexiók szolgálnának saját asszociációink terepéül – de mégis, itt, egy tökéletesen zárt térben: égbolt? Méghozzá lélegzetelállító titokzatossággal és kiismerhetetlenséggel? A válasz egyszerű: egy szépen tervezett, hibátlanul összerakott dongaboltozat
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!