A CHIMICHURRI a leghíresebb argentin BBQ szósz. Valójában egy pesto-szerű zöld szósz, a zöld szószok nem csekély létszámú családjából. Így, felhasználása is a pestohoz hasonlóan történhet. Számos verziója terjedt el, ahogy a kontinensen délről északra terjedt. Nincs ez másként az eredetlegendájával sem. Abból is akad bőven. Ezek egyike szerint a “chimichurri” szósz feltalálója és névadója egy Limavadyból származó északír férfi, a
MEGKEDVELTEM EZT A bumfordi francia séfet. Árad belőle az a közhelyes francia bohóság, amit minden franciában kerestem, akivel a sors munkám során eddig összehozott, ám egyikben sem találtam. Asterix és Obelix kedélyessége helyett ellenszenves francia fölényességgel, fensőbbségtudattal és többnyire a helyi viszonyok mély lenézésével találkoztam. Chef Jean-Pierre már csak azért is kedves, mert nem látszik ilyennek.
SOSE GONDOLTAM, hogy egyszer, majd, valaha, a homályos történeti jövőidőkben én még az úgynevezett régi magyar irodalom fenséges tárgykörében kényszerülök aprócska karcolást tenni. És remélem, hogy Keserű Bálint, hajdani szeretett tanárom a szegedi egyetemen mindezt még megkésett kedvteléssel is szemléli – már ha ez a Lugas-szösszenet eljut hozzá.
HESTON BLUMENTHALRÓL, KÜRTI, Miklósról és a molekuláris gasztronómiáról 2008. végén blognyitó cikket írni első ránézésre meglehetősen fantáziátlan ötletnek tűnhet, hiszen ezt a csontot már hazánkban is meglehetősen sokan rágcsálták és látszólag csontfehérre is rágták. Látszólag, mondhatjuk, mert a számtalan szebbnél-szebb téma közötti csapongásban ez a terület Magyarországon továbbra is feldolgozalan maradt, miközben az érdeklődés hulláma nagyrészt már át is száguldott felette. Az előbbieken túl, a témaválasztás még divatjamúltnak is tűnhet, különösen azok után, hogy egy
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!