A DÍSZ-MUNKAVACSORA aligha létező fogalom. A gyakorlatban azonban mégis csak előfordulhat, amire az uniós belügy- és migrációs miniszterek január 19-ei vacsorája is élő példa. A vacsora helyszíne a Budavári Palotában otthonra lelt Magyar Nemzeti Galéria volt. Jól ismert magyar festők műveitől körbevéve itt zajlott az a külsőségeit, s eleganciáját tekintve
A 21 MAGYAR VENDÉGLŐBEN vacsoráztam. Litauszki Zsolt és a vendéglő csapata Kaló Imre boraihoz készített ételeket. Még egy borvacsora, gondolhatnánk, velem együtt is, akár. Azonban, ha ebben az esetben is így gondoltam volna, el sem megyek. A borász, Kaló Imre, s a hely megengedte azt a feltételezést, hogy talán az átlagon túlmutató vacsoraélményben lehet részünk. A környezet és a szereplők mindenesetre kellő garanciával szolgáltak ehhez a feltételezéshez. A Vár jó hely, a Vár szép hely, így aztán végképp méltatlan, s sok tekintetben érthetetlen is, hogy ez a hely ilyen mértékben marad ki a főváros, az ország életéből, de erről majd máskor.
A HÉTVÉGÉN, pénteken és szombaton a Symbol vált a hazai borélet központjává. Mindkét nap negyven,-negyven borásszal, boraikkal és ételeikkel találkozhatott a népes számú bor- és ételkedvelő közönség. Ez kimondva egyszerűnek tűnik, azonban egy ilyen rendezvénynek otthont adni, megszervezni már korántsem az. Az étel lefőzése infrastruktúrát és sok munkát igényelt. Amit mindebből látni lehetett az a gördülékeny szervezés és a rendezvényt élvező közönség jókedve.
ERDEI TÜNDE sommelier (pohárnok) azzal lepett meg, hogy a kezembe nyomta a 80 híres borász 80 kedvenc ételének hírt verő színes nyomtatványt. Általában nem igazán kedvelem az ilyen kiadványokat, de a borászok névsorát látva kiderült, hogy legalább a 80 százalékukat személyesen is ismerem, így aztán a rendezvény már fel is keltette az érdeklődésem. Az ötlet irigylésre méltóan remek, s joggal tételezhetjük fel, hogy ismert borászaink az ételek ízvilágában is jól eligazodnak, bár nem tudom, hogy lehetne-e bármiféle kapcsolatot kimutatni a borász, s bor stílus és a kedvelt ételek között. Talán igen, talán nem, bár inkább arra hajlok, hogy kell lennie kapcsolatnak. A SYMBOL rendezvénye egy megjelenő könyvhöz
A KEZES-LÁBOS jól szervezett fesztivál. Sok tekintetben példamutató. Média szempontból pedig remekül felépített, de ez a Rókusfalvy Pál nevével fémjelzett csapattól el is várható. Amíg a Budai Várban rendezett Borfesztivál nálam a rendezvénynaptáram része, addig Etyek amolyan fakultatív program, azzal, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy kihagyom, mint az, hogy elmegyek. Idén sem terveztem, hogy elmegyünk, mivel a közlekedés korábbi emlékeim szerinti kuszasága továbbra sem vonzott. S, ha őszinte is akarok lenni, akkor bevallhatom, hogy emlékeim és eddigi kóstolásaim tapasztalata alapján az etyeki bor bizony nem ér meg annyit, hogy érte kocsisorban araszolgassunk, majd hosszan gyalogoljunk.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!