„MINDEN ÉTELNEK és minden embernek más és más íze van bizonyos életkorban. Én például most kezdem szeretni a tejfeles sóskamártást, amikor annyi mindent tapasztaltam, részint hivatali állásomnál, részint tapasztalataimnál fogva. Az élet és az étel csak tavaszkor ér valamit, amikor az ember azt hiszi, hogy ő találta meg az első sóskát a kertben, amikor azt gondolja, hogy egyedül van a világon, akire rábízatott az élet végigélése.” (Krúdy Gyula)
LEONARDO (di ser Piero) da VINCI Az utolsó vacsora (L’Ultima Cena) című világhírű festményén három nagy tál is látható. A Jézus előtti tál üres, azonban Jézustól jobbra és balra, András és Máté előtt a tál már púpozva van étellel. A nézőnek balra fekvő tálon féltucatnyi halat láthatunk, a jobb oldali tál tartalma ma már pontosan nem azonosítható, mivel a kép itt sérült, azonban a körülötte lévő kis tányérok tartalma még jól kivehető, beazonosítható.
JÓ DOLOG barátokkal, ismerősökkel együtt lenni, ám még jobb dolog barátokkal, ismerősökkel fehér asztalnál együtt ünnepelni. A Magyar Vendéglátók Ipartestülete (MVI) 2011 november ötödikén emlékezetes Gálaesttel ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A tatai Hotel Gottwald Wellnes és Spa helyiségeiben rendezett elegáns, ám egyben fesztelen, baráti hangulatú rendezvényen az Ipartestület tagjai, és meghívottjai vettek részt, mintegy százötvenen. Jól ismert, megbecsült és elismert vendéglősök érkeztek az ország
A KOLBÁSZ műfajának életre keltésében kezdetben bizonyosan nem a kulináris élvezet, hanem a hús tartósításának szándéka játszhatta a főszerepet. A gyógy- és fűszernövények, a só hozzáadása legalább annyira szolgálta az eltarthatóságot, mint az íny élvezetét. A füstölés pedig már egyértelműen a tartósítási eljárások része volt, ahogy a szárítás, száradás is. A Csabai Kolbászfesztivál főszereplője a csabai kolbász alig több mint száz esztendős múltra tekint vissza, ami már csak azért is meglepő lehet, mert a kolbász maga, már igen-igen régi találmány
Cadillac Eldorado Biarritz (1957)
A BIARRITZ legutóbbi borvacsoráján a szekszárdi Heimann Családi Birtok mutatkozott be boraival. A Heimannok tősgyökeres Szekszárdiak: „1758 óta már a tizedik Heimann műveli Szekszárdon a szőlőt. Az élet szeretete a zsigereinkben él. A szőlő és a bor a természet ajándéka, olyan ősi érték, mely az ember örömét sugározza. Húszhektáros családi birtokunkon a kultúrtáj, a talaj, a tőke adottságait tisztelve, az összegyűjtött tapasztalat segítségével neveljük a
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!