AHOGY AZ esőfelhők alól és a zord nyári vihar előli menekültemben elhagytam Sümeget, aztán Tapolcát és Gyulakeszi felé fordítottam szekerem rúdját, s a gyönyörű Balaton-felvidéket átszelve, Köveskál felé, majd Mencshely, Dörgicse és Vászolyon át befutottam Pécselyre, rá kellett döbbennem, hol is járok. A világ egyik legszebb vidékén autózom – különösen az Óbudavár – Mencshely – Pécsely szakasz volt attraktív és intim is egyszerre.
A SZÉP IDŐ és az ünnep négynapnyi szabadsága sokakat messze vitt a számítógépektől, ám ez nagyon is rendjén való. Azoknak azonban, akik mégis ezt választják, álljon itt egy hosszabb írás egy angolról, akit kevéssé ismerünk, pedig igencsak megérdemli a figyelmet. AMBRUS Lajos író révén sokat megtudhatunk erről a férfiúról, aki a hazai borászatban is maradandót és emlékezésre méltót alkotott. Kiváló és minőségi írás. Irodalom, ami az elmélyedésre vágyóknak bizonyára nagy kedvére lesz. (Csíki S.)
AKADT HAJDANÁN egy szerkesztő férfiú, aki annyit kért olvasóitól, a levelezőktől és az előfizetőktől, hogy egyszerűen annyit írjanak a borítékra: „Girókutinak – Pesten”. Minden egyéb fölösleges; a legutolsó postaszolga irányítószám nélkül is tudja, kicsoda őkelme, mert tudja, hol lakik a címzett.
A BALATONKÖRNYÉKI bazalthegyekre már a 19. század elején felfigyeltek az írók és tudósok. Sulpice Francois Beudant (1787-1850) francia geológus 1818-ban vizsgálta a hegyeket. Eredményeit a történelmi Magyarországra vonatkozó más geológiai leírásokkal, térképekkel együtt „Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l’année 1818” címmel 4 kötetben jelentette meg Párizsban (1822).
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!