JAPÁNBAN JÁRVA, ki gondolná, hogy a hírek szerint éppen a Harland Sanders leleményes és felettébb titkos panírjában kirántott csirkealkatrészek lesznek a legújabb kor népszerű karácsonyi ételei. Egy Kentucky csirkét pedig hol másutt, mint éppen egy KFC gyorsétteremben fogyasztanak el. Nekünk, akik hajnaltól estig sütünk, főzünk, készülődünk, furcsának tűnhet ez a hagyomány, azonban a szigetországban olyannyira
A FOOD & WINE 4 éves lett. 2008. novemberében került közlésre az első poszt Heston Blumenthalról, Kürti Miklósról, s általában arról, ami akkor nagy viharokat kavaró divat volt, a molekuláris gasztronómiáról. Azóta 1300 írás olvasható a blogon, köztük Ambrus Lajos író barátom gyöngyszemei. A negyedik év után – így hozta az élet – a közeljövőben talán már megjelenik Ambrus Lajossal közösen írt könyvünk is „Amerikai káposztasaláta” címmel. Köszönöm mindenkinek, aki olvas és értékeli a munkánkat!
A GÖRÖG SALÁTA (Χωριάτικη σαλάτα, ejtsd: xorjatiki salátá), vagy nyári saláta (θερινή σαλάτα, ejtsd: terini salátá) az éppen csőd szélén táncoló Görögország világszerte jól ismert és népszerű salátája. A szocialista időkben a baráti Bulgáriában, s a Balkánon ennek sopszka változatával ismerkedhettek meg a béketábor turistái, hogy aztán ez a saláta északra hatolva az éttermekben is elterjedjen és a kerti partikra is nagy mennyiségben készüljön.
A ROUTE 66 DINER kivételesen nem csupán egy Diner. Akad belőle több is a legendás út mentén. A Diner az örökké úton lévő amerikai büféje. Lángos, pacal, babgulyás, hurka és kolbász helyett hamburger, sültkrumpli, hagymakarika, steak, cheesecake (sajttorta), s más ízletes és laktató ételek szerepelnek ezeknek a Dinereknek a választékában. A Diner stílus, s ma már egy nagy adag nosztalgia is, ami Európát, s Ázsiát is megérintette.
A RÁNTOTT LEVES lenézett étel, koldus étel, a szegénység szimbóluma, akár csak a cibereleves, amit korpából készítenek. A cibereleves nem tartott ki a 20. század második feléig, a rántott leves azonban sokfelé igen, s még a II. világháború utáni szegény Ausztriában is sűrűn került az asztalra, s a német vidékeken ugyanúgy a heti étrend része maradt, ahogy korábban is mindenfelé. Az újkor első korszerű sűrítőanyaga éppen a rántás volt. Ez váltotta fel a középkor kenyérbéllel történő sűrítését. Ez a 17. század előremutató, francia (?) találmánya: a „roux”. Persze nem annyira korszerű, mint az elfeledett ókori keményítős sűrítés, de azért a maga korában mégis haladónak számított, s hidrokolloidnak nevezve még ma is megállja a helyét.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!