A válság gyermekei (2008-2012)
MONDA AZÉRT NÉKIK: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. (Lukács 12:15)
MONDA AZÉRT NÉKIK: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. (Lukács 12:15)
A FOOD BLOGGER az étteremtulajdonosok életének megkeserítője. Ma már több mint 10.000 blogger ír rendszeresen és a számunk napról napra nő. Nagyon sok értékes írás, fotó keletkezik nap, mint nap. Mindenkinek akadnak kedvenc blogjai, nekem is vannak. Belföldön is, külföldön is. A következőkben azonban a Times szerinti 10 legjobb Food Blog jön.
ÚJÉV NAPJÁN elmaradt a hagyományos lencseleves, lencsefőzelék. Ezt a mulasztást most pótolom. Alapvetően egyszerű étel, de már a legelején akad döntésre váró kérdés. Áztassunk, vagy ne áztassunk? Tudnivaló, hogy a lencsét főzők két nagy táborra oszthatók: vannak a lencsét beáztatók és vannak a lencsét be nem áztatók. (Az ingadozó, hol áztató, hol nem áztatókról most nem esik szó.) Én a lencsét be nem áztatókhoz tartozom, az első főzőlevet a forrás után leöntöm, és az ételt többnyire gazdag ízesítéssel készítem.
DONATELLA ZAMPOLI (49) karrierje több, mint 20 esztendővel ezelőtt kezdődött. 1985-ben, huszonévesen kezdett el főzni. Németországban nyelvet tanult, Párizsban dolgozott, majd visszatért szülőhelyére, az észak-olasz Fiemme-völgyben fekvő Cavalese (Gaßlöss) nevű faluba. Itt az étterméről ma már nem jegyzett Mas del Saugo nevű fogadó séfje lett. A Mas del Saugo étterme Donatella idején szebb időket élt és éppen az ő innovatív munkájának elismeréseképpen egy Michelin-csillagot kapott 1988-ban.
TREND A LELKE mindennek, ám, mint sok más, úgy már a trend sem a régi. Tisztességes és szélhámos szakemberek hada egyengeti útját. A média és a csúcsgasztronómiai ipar pedig kart-karba öltve siet a fogyasztók újdonság iránti vágyának kielégítésére. Nemzeti konyhák, régiók, eljárások, alapanyagok emeltetnek az égbe majd taszíttatnak a mélybe. Csupán a nép, az istenadta nép a régi még, a maga paraszti, polgári konyhájával, a mozdulataiban őrződött évszázados szokásaival. Persze ettől sem kell elérzékenyülnünk, de a paraszti és polgári konyháról elfeledkezni már meglehetős tudatlanság, vagy sznobizmus.
LEGELSŐ FELISMERHETŐ leírásának egyike a Francois Pierre de La Varenne szakácskönyvében található „Csirág illatos mártásban” (1651). Nevezték már Isigny és Dutch mártásnak is. A hollandi (Hollandaise) elnevezés az I. világháború idején ragadt rá, amikor a franciák már nem találtak elegendő Isigny-sur-Mer környéki normandiai vajat és azt Hollandiából kényszerültek beszerezni. A 20. század elején Georges Auguste Escoffier emeli a francia „haute cuisine” anyamártásának rangjára, ahogy az a korábbi postban írtam. Használhatósága és nagyszámú derivátuma méltóvá is teszi erre a címre.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!