MONDA AZÉRT NÉKIK: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. (Lukács 12:15)

1929-1933 ↔ 2008-2012

“Az Egyház azt mondja, hogy ha meghalunk, akkor innen a mennyországba, vagy a pokolba kerülünk. Ha a mennyországba megyünk, először megállunk a tisztítótűznél. Az Egyház téved. Ez a tisztítótűz.” (Laura C. Rinfret, 1931-1946)

"A világ legmagasabb életszínvonala. Nincs más út, mint az amerikai út."

A nagy gazdasági válság

A nagy gazdasági válság idején

A nagy gazdasági válság idején

A nagy gazdasági válság idején

A nagy gazdasági válság idején

A nagy gazdasági válság idején

    Ők már megtanulták a leckét

Az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság gyermekei megtanulták a leckét és életük végéig tudták is, ahogy a ma is élők még mindig tudják. Ők a mi szüleink, déd- és nagyszüleink. Ők (is) a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy miféle okok vezettek a válsághoz, megtapasztalták annak minden keserűségét, majd leszűrték a tapasztalataikat:

    • Ne költsd el azt a pénzt, ami még nincs a pénztárcádban.”
    • “Ne fizess senkinek azért, amit magad is meg tudsz tanulni, vagy el tudsz végezni.”
    • “Soha ne vásárolj olyat, amit “majd” használhatsz valamire, csak olyat, ami nélkül nem tudsz élni.”
    • “Soha ne vegyél meg valamit addig, amig nincs meg a beszerzéséhez szükséges összeg kétszerese.”
    • Nem az a lényeges, hopgy mennyi pénzt kerestél, hanem az, hogy mennyit őriztél meg.”

    Ezek a puritán elvek tették erőssé  az Egyesült Államokat, hogy aztán az ezektől való eltávolodása sodorja bajba a világot. Akad persze biztató tanulság is:

      • a 30-as évek válságának gyermekei ugyanis felismerték, hogy a rosszból jó lehet, és a tragédiából értelem születhet.

      Addig azonban, amíg a tragédiából újra értelem és a rosszból újra jó lesz, együtt kell élnünk a válsággal.

        A “leves konyhák”

        Ha az ember a 30-as évek idején íródott  szakácskönyvekben, vagy a női magazinok rovataiban keresgél a “túlélés konyhája” nyomai után, akkor nem sokat talál. Gyakorlatilag semmit. A válság nem létezett, legalábbis ezeken a helyeken nyoma sincs. A kiadók csupán a fizetőképes piaccal foglalkoztak és a munkanélküliek nem számítottak annak, márpedig a “túlélés konyhája” az ő nevükhöz tapad. Az ő táplálásukra jöttek létre a képen is látható “leves konyhák”

        A nagy gazdasági válság: "leves konyha"

        Majd ők álltak be a “leves sorba” (soup line), amit így neveztek még akkor is, ha kávét és fánkot osztottak.

        "Ingyen csészényi kávé és fánk, munkanélkülieknek."

        A szegénykonyhákat legnagyobbrészt az egyházak, különböző nőegyletek és az Üdvhadsereg tartották fenn, de még az olyan jól ismert gengszterek, mint Alphonse Capone, ismertebb nevén Al Capone (1899-1947) is segítették fenntartani. Al Capone közreműködésével például 3000 munkanélküli napi háromszori étkezését biztosították (Chicago, 1930).

        A leves, a kávé, a pörköltfélék, a burgonya, a kenyér voltak a legáltalánosabb ételek. A szakácsok mindenből, amihez hozzáfértek készítettek levest. Volt kávéleves, perecleves, tejleves, tésztaleves és a leghíresebb, a válságleves:

        • A válságleves receptje: 1/3 rész ketchup, 2/3 rész forró víz

        A zöldségek, gyümölcsök, húsok tartósítása általánosan elterjedt, miközben a farmokon általában nem volt mód a hűtésre, ezért a tartósítás sok esetben kockázatos vállalkozás volt.  A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozó burgonya minden formában előfordult. Burgonyát ettek tésztával, sütve, tojással, ezernyi formában.

        A nagy gazdasági válság idején

        A nagy gazdasági világválság, szemben a korábbi válságok, háborúk időszakával, szerencsére nem tekinthető éhínségnek. Ez a megszorítás, az igények erőteljes redukálásának időszaka, de nem éhínség, legalábbis az USA-ban és Európa fejlettebb országaiban. (Nem így Ukrajnában, ahol ezidőtájt (1932-1933) egy tudatosan kitervelt és mesterségesen kiváltott éhínség (Holodomor) milliók halálát okozta.)

        A szakácskönyvekben, ahogy már említettem, nyoma sincs a válságnak és kevés kivétellel a korábbi évtizedek receptjei ismétlődnek. Emellett megjelennek az USA-ban olyan receptek is, mint a sültbab szendvics (főtt összetört bab, barna kenyéren), ami hazánkból is ismert. Az óvilágból hozott “máj és szalonna”, a marhafarok pörkölt, az almás kelkáposzta. Minden olcsó alapanyag szerepe felértékelődött, ahogy ma is történik.

        SPAM & Hot Dog

        Ez alatt az idő alatt jött létre a Nestlé csokoládé chips, és Harland Sanders ezredes ekkor dolgozta ki titkos csirke fűszerezési receptjét a “Sanders Court and Café” nevű moteljében és éttermében (Corbin, Kentucky), amivel útjára indult a Kentucky Fried Chicken (KFC).

        207d5f0e-5447-40c7-aba1-bf9958190176hmediumA világszerte ismert SPAM is ennek a kornak (1937) a terméke. Természetesen nem a hívatlan üzeneteket jelentette, mint ma, hanem egy olcsónak számító löncshús márkát, a Hormel Foods Corp. (Austin, Minn.) termékét. Eredetileg “Hormel Spiced Ham” volt a neve, de aztán egy Kenneth Daigneau nevű úr, elnyerve a 100 dolláros fődíjat, kitalálta a “Spam” nevet. A Spam A válság és a háborúk konzervje. A II. világháborúban az orosz katonáknak éppúgy szállították, mint az amerikaiaknak. Angliában pedig háborús csemegének számított. Annak ellenére, hogy immár a hatodik milliárd darab konzervet is legyártották, a SPAM a válság élelmiszere volt és maradt továbbra is. “Szerethetjük, utálhatjuk, nevethetünk rajta, de végül is olcsó.” A löncshúsok iránti kereslet, ahogy más, jobb időkben kevéssé becsült húskészítményeké, élelmiszereké, a közeljövőben várhatóan jelentősen növekedni fog.

        A gyenge minőségű húsárúk közül az olcsó virslik mennyiségének növekedése is bátran megjósolható. A Nagy válság idején a Hot Dog igen népszerű étel volt, különösen, ha az ember nem volt különösebben igényes a virslire.

        A következő képen az elnök felesége, Eleanor Roosevelt 1933. július elsején feltehetőleg jó minőségű frankfurtert sütöget, mert akkor is akadt jó minőségű élelmiszer, ahogy a következő években is lesz. A kérdés, hogy hányan engedhetik meg magunknak?

        Eleanor Roosevelt (1933)

        Csíki Sándor♣