OLASZ GASZTROPIKNIK – Buongiorno Italia! címmel olasz gasztropiknik lesz 2015. június 6-án a Nyugati pályaudvar melletti rendezett, hangulatos, zöld területen, az Eiffel téren. „Prosecco, prosciutto, parmigiano – ezek a finomságok nélkülözhetetlenek egy igazi olasz piknikhez, és persze az espresso, a cappuccino, a jeges latte, amiket akár a fűben heverve, akár kényelmes
A VÍZLEVES – A vízleves mai szemmel nézve fából vaskarikának tűnhet, pedig nem az. Persze, minden leves vízből készül, nevezzék akár borlevesnek, vagy tejlevesnek, ám a vízleves olybá tűnhet, mintha tréfa volna, pedig a szakácsmesterség fő vonalaiban mindig is a vízről és az olajokról, zsírokról, illetve ezek arányairól szólt, így a vízlevesen sem kellene csodálkoznom. Következzen hát a vízleves elkészítésének leírása úgy, ahogy azt háromszáz esztendeje Kolozsvárott egy zseniális nyomdász, az „erdélyi fénix” leírta. Az első nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv, Misztótfalusi Kis Miklós
SZÓJACSÍRA SPAGETTI – A különféle babcsírák a Kelet-ázsiai konyhák elterjedt alapanyagai. A mungobab csírája mellett a nagyobb szójabab csíra a legnépszerűbb. A csírák nagyjából egy hét alatt lesznek felhasználásra alkalmas méretűek. A szójacsíra is jóval egészségesebb és táplálóbb, mint a szója maga, emellett az elkészítése alig igényel energiát. Rizsbe, tavaszi tekercsbe, levesekbe, és más
BAZSALIKOM – A bazsalikom egyszerre idéz fel teljes értékű világokat: falusi asszonyok fényes levelű illatos „bazsaling”-ját, amely kiszuperált piros zománcú lábasokban szokott tojásdad levelekkel bókolni a régi tornácok verandáin. És egy valódi Urbsot is, az Örök Várost, Rómát. Falut is – világvárost is. Ha a kalotaszegi asszonyok tornácos füveskertjeinek
PARADICSOM-FORRADALOM: A paradicsom a modern olasz pizzák elengedhetetlen tartozéka. Ami hazánkban az őrölt pirospaprika, az Itáliában a paradicsom. A párhuzam szembetűnő. Mindkettő a 18-19. században terjedt el, s a 19. század végére vált meghatározóvá. A Peruból érkező paradicsom már korán, a 16. század első felében megjelent a
ALEXANDRE DUMAS – A Három testőr és a Monte Cristo grófja című regények írója, Alexandre Dumas „Impressions de voyage: Le Corricolo” (1851) című művének 91. oldalán olvasható egy nyolc évvel korábban már megjelent beszámoló a pizzáról. Ebben a lazzarones, Nápoly legszegényebbjeinek jellegzetes ételeiről értekezve megjegyzi, hogy pizzát leginkább télen ettek, és május elsejétől kezdődően a pizza helyét már a „cocomero” (görögdinnye) foglalta el, ám a kereskedők ugyanazok maradnak.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!