Organic BasilBAZSALIKOM – A bazsalikom egyszerre idéz fel teljes értékű világokat: falusi asszonyok fényes levelű illatos „bazsaling”-ját, amely kiszuperált piros zománcú lábasokban szokott tojásdad levelekkel bókolni a régi tornácok verandáin. És egy valódi Urbsot is, az Örök Várost, Rómát. Falut is – világvárost is. Ha a kalotaszegi asszonyok tornácos füveskertjeinek

illatfelhői mellé Róma híres piacát, a Campo dei Fiori mediterrán színkavalkádját képzelem oda, egy napsütésben nyüzsgő tér csodálatos életét, ugyanúgy a gyümölcsök és mesés növények titokzatos illatát érzem. Közülük is, égi irányjelzés, elsősorban a felejthetetlen bazsalikomét. Így fér meg békés egymás mellett éléssel a kicsiny Kalotaszentkirály és a népes Via Giulia környéke.

S ha meg kimegyek saját kemenesaljai kertembe, rituális mozdulat, előbb a 2-3 tő bazsalikomtövemet veszem szemügyre és érzékeny, finom szerkezetű leveleit morzsolgatva merülök el a kis növény időtlen illatpárájában.

„Igen jó, de fölötte nehéz szagú fű” – írja Lippay is az első átfogó magyar kertészmunkában, a Posoni kertben (1664), s közben az öreg szerző a bazsalikomnak egy manapság teljesen ismeretlen, mondhatni kiveszett unikális hasznára szervíroz okító példát. Szigorú figyelmeztetésül olvassad hát Kegyes Olvasóm, mert ha nem tudnád, a régi magyar konyhában, gondolj erre többet is, mily fontos szerepet játszott a – folyami rák! Ugyanis „ha rákot akarsz fogni,” közli a jótanácsot a jezsuita Lippay, immár mai növényünk, a bazsalikom felé csavarintva a barokk kor kulináriáját:

„csinálj egy fa nyársat, vonj darabonként büdös húst reá, és közbe-közbe basilikum füvet: bocsásd a vízbe, ahol rákok vannak, fölötte igen reá gyűlnek; tégy szákocskát alája, belé hullanak. Az varsába is teheted.”

A bazsalikom tehát, amely nem lebecsülendő módon segít a rákfogás nehéz műveleteiben, leginkább a csábító, „nehéz szagú füvek” közé tartozik. S amelynek erős és tisztító illatát közel sem véletlenül emeli költői képeinek felejthetetlen sorába a poétai literatura, köztük a nyugatos Tóth Árpád sem:

A bazsalikom csipkés levelét
Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm
Mint parasztnéne szokta, ha belép
A templomküszöbön.
Hányszor láttam gyermekkoromban ezt,
A hűvös templom fehérre meszelt
Tornácában, mikor már odabenn
A kántor énekelt.

Az emlékezetes illatú és egyszerre gyógyszerként, de fűszerszámként is használatos bazsalikom (Ocimum basilicum) az ajakosok rendjébe tartozó ocimum nemzetség közismert sarja. Szülőhazája Ázsia és Afrika melegebb vidéke; elterjedtebb és közismertebb európai termesztésbe a késő középkor során került.

Bazsalikom

Neve görög eredetű, latinos alakja a basilicum. A növényt a görögök és rómaiak korábban is ismerték és levelét és apró magjait orvosságként használták – Dioskorides és Plinius szerint a szív és az életerő frissítésére. Névmagyarázata is többféle: Aetios, VI. századi görög orvos nevezte el gyógyászati könyvében basilikonnak, királyinak; viszont a népi nyelv basilisca néven ismerte, mivel egy titokzatos koronás csúszómászó állattal, a basiliscus-szal azonosította. Egyes középkori írók a bazsalikomot kellemes borízű növényként, de a varázslók titkos füvének is tartották, mondván, hogy csak ott képes megteremni, amerre ez a basiliscus (vastagnyelvű gyík) mint kígyóféle misztikus csúszómászó állat kúszott.

A bazsalikom magyar nyelvű szövegben először az 1500-as évek első felében található; korábbi névmagyarázatát emeli át herbáriumába Melius Juhász Péter (1578), midőn királyokhoz méltó növénynek titulálja: „basilicumnac azért híjac, mert regalis, a basiliscus, azaz regalis király udvarához méltó”. Szikszai Fabricius Balázs 1590-es Nomenclaturájában is így szerepel. A nagyszombati jezsuita Péchy Lukács 1591-es erkölcs-botanikai könyvfordításában (Az Keresztyén Szvzeknec Tiszteséges koszoroia) a növényekhez kapcsolt erkölcs-botanikai jelentése szerint a bazsalikom:  az „irgalmassag” növénye. Morfológiai leírásában:

„..gyakor hellen az kertekbe es az fazekakban szoktunc tartani, koszorukhoz, es egyeb féle oruossagokért: mert noha ez fünec kisded leuelei legyenec, es gyengec, mind az altal, igen szép illatia vagyon, mint az szekfünec”. Tanácsa szerint „az basalicomat ha etzeben aztattiac, az szedelgest, es bagyadast el szokta venni, leuét ha ki issza, banatot es fantasiat kerget, es ha az szemre teszic, heüségét könyebiti”.

Több válfaja ismert – Csapó 1775-ös Új füves és virágos magyar kertjében szelíd és vad változatát különbözteti meg – külső hasznai közt említi, hogy gyógyítja a főfájást: „az homlokra kell kötni a’ zöld Leveleket”, a szájnak „repedezéseit megggyógyítja a’ magvaiból készült kotsonnya”, s a „tsets-bimbók kirepedéseket ez kotsonnya hasonlóképen meggyógyítja kenvén és kötözvén azokat evvel”. Méliusz Juhász Péter említi először gasztronómiai használatát az első magyar nyelvű füvészkönyvben (1578), midőn azt írja, hogy „Mint a’ Majorána és Rosmaring, így ez is a Basalicum igen jó étekben, ha megszárasztod, porrá tészed, Tyikmonyban, tehénhúsban igen jó”. „Ha penig fejér borban megfőzte a Basilcumot, fualkodást, nehéz lélegzetet, hurutot gyógyít, vizeletet indít, asszonyember havi kórságát megindítja, ha gyakorta issza estve s reggel.” Konyhai haszna elsősorban főzelékek, szószok, saláták, sültek, mártások, halak és ecetek ízesítésében nyilvánul meg.

Egy, a sokféle bazsalikom közül: a nagylevelű “Genovese” bazsalikom

Külső hasznait mindegyik füveskönyv részletesen fölemlíti – Veszelszki azt a tanácsot is rögzíti, hogy a

„Fő-fájjó ember kerülje a’ szagát: mert azt megújjítja benne. Ha a’ születendőAsszony a’ gyökerét, és a’ fetske tollát magánál tartja, fájdalom nélkül szül. A’ succusa a’ homályos szemet világosítja, és a’ nedvességet benne apasztja, ugyan a’ succusa ptrüsszentő erővel bír s a’ pora.”

Gyógynövényként is termesztik-szüretelik, illóolajért – s a konyhát is királyokhoz méltó illattal tölti be. Egyéb kulináris haszonvételei mellett talán gondoljunk jó Péchy Lukács ama észrevételére, mely szerint a bazsalikom még a modern embernek is a segítségére siet. Teájával csodás növény-országi ajándékként elhajtja a bánatot és a rossz fantáziánkat is elűzi!

Ambrus Lajos, József Attila-díjas író, a blog állandó vendégszerzője