AMIKOR MEGÍRTAM az „Egy Nemzet, Egy Braai” című írásom, már tudtam, a dél-afrikai példát (is) követve meg kell hirdetnem a Nemzeti Gulyás Napot (National Goulash Day). A gulyás ebben az esetben a gulyás/ pörkölt/ paprikás/ lecsó, de akár a halászlé is csatlakozhatna hozzá. Ha ennyi féle étel, akkor miért éppen Gulyás Nap a neve?!
A MINAP Segal Viktorral beszélgettünk a Ráday utca egyik teraszán, alig egy kőhajításnyira az első Michelin csillagos hazai étteremtől, a Costestől. Sok mindenről szó esett. Viktor – egyebek mellett – óraadó egy főzőiskolában, ahol az ifjaktól az idősebbekig igen sokféle ember megfordul. A beszélgetés során vetődött fel a „nem szeretem”, és s „nem jó” közötti lényeges különbség, amelyet tapasztalata szerint sokan nem is tudatosítanak magukban.
A LECSÓ – A lecsó sokak körében igazi kultusz tárgya, ami sok tekintetben teljesen érthető is. A jó lecsó ízletes étel, a jó lecsó kellően magyar, s kellően más, mint ebben a kategóriában a paprikából, paradicsomból készített egyéb ételek, pontosabban alig akad ilyen jellegű étel a nagyvilágban, s az is inkább csak közvetlen földrajzi környezetünkben. A lecsó tehát szent és sérthetetlen. Van technológiája, pontos, kodifikált arányai azonban már nincsenek, s ez így is helyes mindaddig, amíg több mint
A BABLEVES mindig is az egyik kedvenc ételem volt. Meglehetősen sokféle formában készítettem már, azonban a most következő új receptem igazán kiugró eredményt produkált. Izgalmas, ízletes, kellően sűrű, fűszeres, s még egészséges is. Egyszerű, új, s mégis nagyon ismerős. A hazai bableves, s általában leves főzési hagyományok
EGY MONDÁS szerint az egészséges élet alapja a helyes táplálkozás. Ezen belül pedig nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség és a mód, ahogyan elfogyasztjuk az ételt – legalábbis így gondolják a franciák, hiszen Franciaországban nem csak a főzés művészet, hanem az étkezés is. Azonban vannak olyan emberek, akik úgy vélik, hogy ínyencnek egyenesen születni kell, és
A NÁNCSI NÉNI Vendéglője jól ismert, s már igen sokan írtak róla, főként jókat. A Náncsi az Anna svábos becézése. Ma már ritkábban hallani, de nem is oly’ régen, alig néhány évtizede, ez a becenév még sűrűn hallható volt a sváb falvakban, ahol az idősebbek már soha nem tanultak meg magyarul, s egész életükben törték a nyelvet. A Schädler família jófajta házias konyhát visz, nosztalgikus kertvendéglői környezetben, budai sváb felhangokkal. Zoli barátom javasolta az éttermet. A Rosenstein is felvetődött, ám a végén mégis maradt a Náncsi néni.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!