MÁTIS András teológus hozzászólásként rögzítette azokat a sorokat, amelyeket én most írásként osztok meg. Mátis Andrást idézve: „1985. áprilisától nyolc éven keresztül egy kastély határozta meg az életemet, éjjelemet-nappalomat.” Ez a Sziráki kastélyszálló volt, ahol annak idején magam is emlékezetes szép napokat töltöttem. (CSS)
AZ APOTEÓZIS SZÓ jelentése: isteni rangra emelés, istenítés. A polgári konyha esetén talán nem is túlzás ez a szó, különösen, ha Szindbád szolgáltatja az illusztrációt. Napjaink gasztronómiai fogalmi zűrzavarában, amikor a paraszti, s polgári konyha alig-alig válik szét a tudatunkban, s amikor ebbe a rendszerbe sokaknak a fine-dining már végképp beilleszthetetlennek tűnik, jól esik Huszárik Zoltán negyven évvel ezelőtt (1971) bemutatott filmjének részletét megnézni.
A SPÁRGASALÁTA (Lactuca sativa var. asparagina), más néven szársaláta különösen Kínában népszerű, ahol wosun a neve. A szár általában 15-20 cm hosszú és 3-4 cm átmérőjű. Ropogós, lédús, kellemes ízvilágú. Jellegzetes felhasználási módja a wokban keverve-sütés, aminek egyébként két fő technikája van: a chǎo és a bào (mint két jó testvér). A chǎo lényegében a wokban dinsztelés, míg a bào a magas hőmérsékleten, füstölgő olajban végzett sütés.
AMIKOR MEGÍRTAM az „Egy Nemzet, Egy Braai” című írásom, már tudtam, a dél-afrikai példát (is) követve meg kell hirdetnem a Nemzeti Gulyás Napot (National Goulash Day). A gulyás ebben az esetben a gulyás/ pörkölt/ paprikás/ lecsó, de akár a halászlé is csatlakozhatna hozzá. Ha ennyi féle étel, akkor miért éppen Gulyás Nap a neve?!
A MINAP Segal Viktorral beszélgettünk a Ráday utca egyik teraszán, alig egy kőhajításnyira az első Michelin csillagos hazai étteremtől, a Costestől. Sok mindenről szó esett. Viktor – egyebek mellett – óraadó egy főzőiskolában, ahol az ifjaktól az idősebbekig igen sokféle ember megfordul. A beszélgetés során vetődött fel a „nem szeretem”, és s „nem jó” közötti lényeges különbség, amelyet tapasztalata szerint sokan nem is tudatosítanak magukban.
A LECSÓ – A lecsó sokak körében igazi kultusz tárgya, ami sok tekintetben teljesen érthető is. A jó lecsó ízletes étel, a jó lecsó kellően magyar, s kellően más, mint ebben a kategóriában a paprikából, paradicsomból készített egyéb ételek, pontosabban alig akad ilyen jellegű étel a nagyvilágban, s az is inkább csak közvetlen földrajzi környezetünkben. A lecsó tehát szent és sérthetetlen. Van technológiája, pontos, kodifikált arányai azonban már nincsenek, s ez így is helyes mindaddig, amíg több mint
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!