A SPÁRGASALÁTA (Lactuca sativa var. asparagina), más néven szársaláta különösen Kínában népszerű, ahol wosun a neve. A szár általában 15-20 cm hosszú és 3-4 cm átmérőjű. Ropogós, lédús, kellemes ízvilágú. Jellegzetes felhasználási módja a wokban keverve-sütés, aminek egyébként két fő technikája van: a chǎo és a bào (mint két jó testvér). A chǎo lényegében a wokban dinsztelés, míg a bào a magas hőmérsékleten, füstölgő olajban végzett sütés.

A spárgasaláta szárát általában intenzívebb ízű alapanyagokkal, hússal, hallal együtt készítik, de levesekben is előfordul, ahogy savanyúság is készül belőle. A spárga saláta más megfogalmazás szerint a zeller és a saláta kombinációja, amit a káposztához hasonlóan készítünk el. A leveleket salátaként is elkészíthetjük.

Amikor a spárgasaláta megérkezett, a nem csekély mennyiséget látva nyomban felhívatam Litauszki Zsoltot és Segal Viktort is, hogy megosszam velük a termést. Viktor éppen vidéken volt, s bár nagyon sajnálta, nem tudott érte jönni. Zsolt azonban el tudott jönni hozzám a növényekért.

Először egy kínai ihletésű wok ételt készítettem a spárgasalátából csirkével.

Tomoko, akinek szintén adtam, egy japán stílusú, osztrigaszósszal, szójaszósszal harmonikusan ízesített ételt készített pulykából, spárgasalátával. Az ételhez a spárgasaláta olajon fonnyasztott leveleihez wakamit keverve remek szójaolajos, lilahagymás, szezámolajos saláta is készült. Mindkettő nagyon ízlett.

Zsolttal beszélgetve én a kovászolást is jól illőnek tartottam a spárgasalátához, amiben egyet is értettünk. Nyomban neki is fogtam (illetve Szilvi), s hazaérkezvén Zsolt is.

A kovászos üvegbe egy-két gerezd fokhagyma, babérlevél, mustármag is került és a képen babnak látszó thai csípős mustár, ami salátákhoz is kiváló, különösen zsenge állapotban.

Ma volt a napja, amikor Litauszki Zsolttal megbeszéltük a kovászolást. Kétféleképpen kovászoltunk. Zsolt végig árnyékban tartotta, én két napig a napon, s csak azt követően tettem árnyékba. Mindketten hosszú ideig kovászoltuk (én összesen 7 napig), majd a kenyeret eltávolítva a spárgasaláta visszakerül az üvegbe, s rászűrtem a kovászos levet (a biztonság kedvéért egy chilit is még az üvegbe tettem, mert szeretem a csípőset). A hűtőszekrényben tárolom. Valamennyiünknek tetszett, ezért bátran állítható, hogy a spárgasalátát érdemes kovászolni (is).

• Legvégül ne feledkezzem el Németh Tihamér nevének említéséről, aki a zöldséget hozta. Tihamér a csúcsragadozó blog gazdája. Lelkes, tenniakaró ember. Nagy szeretttel mesél a növényeiről. Tihamér sokat hallott az alapanyagokról, s azok beszerezhetetlenségéről, majd egy „megmutatom én” lendülettel a kertjében mindenféle növényeket kezdett el termeszteni. Nem paprikát, paradicsomot, uborkát, hanem olyanokat, amelyekből kevés van, vagy alig ismertek, mint a spárgasaláta is (amit ő torzsasaláta néven nevez). Magvakat hozatott a világ messzi országaiból, s kísérletezett. Tetszik, amit tesz, segítek is neki, mert sok ilyen ember kell(ene). Ha így lesz (újra), akkor nem a közeli városokba kell majd a falvakból utazni ahhoz, hogy az éttermek a zöldséget, gyümölcsöt beszerezzék, ahogy az ma még gyakori, vagy nem Ausztriából érkeznének drága áron a zöldségnövények, köztük olyanok, amelyeket ráadásul nem is ott termesztenek. Megteremne minden itthon is.

• (Program valamennyiünknek: NEMZETI GULYÁS NAP)

Csíki Sándor♣