AZ APOTEÓZIS SZÓ jelentése: isteni rangra emelés, istenítés. A polgári konyha esetén talán nem is túlzás ez a szó, különösen, ha Szindbád szolgáltatja az illusztrációt. Napjaink gasztronómiai fogalmi zűrzavarában, amikor a paraszti, s polgári konyha alig-alig válik szét a tudatunkban, s amikor ebbe a rendszerbe sokaknak a fine-dining már végképp beilleszthetetlennek tűnik, jól esik Huszárik Zoltán negyven évvel ezelőtt (1971) bemutatott filmjének részletét megnézni.

Ennek a posztnak igazából egy tárgya van, az a filmrészlet, amelyet méltán tartanak sokan az egyik, ha nem a legjobb gasztro részletnek, amelyet hazánkban filmes valaha is készített. Persze kellett ehhez az író, Krúdy Gyula, a rendező Huszárik Zoltán, az operatőr Sára Sándor (a mikrofelvételekhez Gujdár József) is, s a zseniális színész, Latinovits Zoltán. (A következő jelenetben Szindbád: Latinovits Zoltán; Vendelin: Szénási Ernő)

  • A film érzékletes lírai hangulatokkal ajándékoz meg bennünket a Krúdy-korabeli vendéglői polgári konyháról. Leginkább talán erre érdemes figyelni, s bár az apróbb étel, s éttermi részletekben akadna csiszolnivaló, összességében a jelenet mégis nagyszerű, s a magyar filmművészetben eddig bizonyosan felül nem múlt. Igaz, persze az is, hogy kevesen ismerik fel az étkezés képi világának fontosságát, így aztán még olyan filmekben is, ahol az ételre gondot fordítanak, a kamera leggyakrabban már bele sem „néz” a tányérba.

Csíki Sándor♣

És egy ráadás, az elmélkedni kedvelőknek: