KOSZTOLÁNYI ír egy helyen arról, hogy kamaszkorában Szabadkán valamiért átküldték a szomszédos sötét zongoraszobába – s a fények, szagok, illatok, maga az „esemény” oly mély élménnyel töltötték el, hogy szemvillanás alatt megértette, milyen magyarnak lenni. Kamasz koromban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyakran voltunk anyai nagyszüleinkhez „albérletbe” csapva
VINKÓ JÓZSEF: Szellem a fazékból – Az MTI szerint, a Szellem a fazékból „Humoros, olykor ironikus történeteken keresztül mesélő, hiánypótló gasztrotörténeti kötet, Vinkó József újságíró, publicista új könyve,…” E kerek nyitómondat után akár hátra is dőlhetnénk: az előírt penzum egytizede teljesítve. Aztán, a bennfentesek lazaságával még odavethetnénk, hogy „a szerzőt aligha kell bemutatnunk”. Ez ismét csak egy lusta mondat lenne, ezért se menjünk el mellette szó nélkül.
A BALATON vízgyűjtő területén ötvennél is több halfaj előfordulását írták le és ebből legalább 30 ma is előfordul. 1830-ból származó leírások a „karika keszegről”, a „látott hal”-ról (garda) és minden balatoni halak királyáról, a süllőről (Stizostedion lucioperca) szólnak. (A süllő és a fogas – mint tudjuk – ugyanaz a kiváló fehérhúsú halfaj, melyet nem mindenütt, ám ezen a vidéken 1.5 kg alatt süllőnek, felette fogasnak neveznek.) A szőlőhegyeken bő száz év óta, s ma is főzött gulyáshoz, pörkölthöz hasonlóan nemzeti üggyé vált a halászlé is.
KUTHI CSABA (Tállya) lecsóról szóló írása már vagy két esztendeje vár a (posta)fiókomban arra, hogy történjen vele valami. Eddig derekasan ellenálltam. Nem Csaba miatt. Most viszont, hogy több a teendőm, mint a rendelkezésre álló időm, úgy döntöttem, mégiscsak közzéteszem az „Az ezerkettedik recept meséje” című írást, aztán majd mindenki eldönti, hogy tetszik-e, vagy sem, ahogy azt egyébként is tenné, függetlenül attól, hogy írom-e, vagy sem. (a szerk. – Csíki S.)
A LEVES – Irodalmi fűszerezésű emlékezések a boldog időkre, amikor még jó volt a gyomrunk, sőt minden egyéb is, kezdi az írását a levesről Kuthi Csaba, majd így folytatja: Az étkek eleje! Legalábbis a mifelénk megszokott és régóta élvezett kulináris kultúrában. Vannak persze másféle étkezési kultúrák (nem is akármilyenek), ahol ez a sorrend fordított. Az sem rossz, de a hazait már megszoktuk és jobban szeretjük.
MICHELIN CSILLAGOS étterem lett a Borkonyha is. A Costes és az Onyx után a harmadik Michelin csillagos étterem a fővárosban a Borkonyha, Sárközi Ákos séffel az élén. Horváth Tamás és Kalocsai Zoltán tulajdonosok így vallanak az étterem honlapján: „A Borkonyha nyitása több mint egy évtizedes álom volt. Bár szakmai utunk a Mágnáskert után kettévált a Bortársaság és a Bock Bisztró irányába, baráti és családi kötődésünk révén nem volt kérdés, ha lehetőségünk lesz közösen, nyitunk éttermet. Működésében egy francia bisztró és egy mai magyar kortárs családi étterem
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!