ÁNGÁDZSÁBUR LEVES – Merza Gyula az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület értesítőjében, az “Erdély” című “turistasági, fürdőügyi és néprajzi” folyóiratban, 1895-ben “a magyar örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról” értekezett. Ebből idézve: “Az örmény családi életben különben nálunk egy hatalmas és ennélfogva semmi esetre sem kicsinylendő tényező a mi különleges nemzeti konyhánk,
CHURUT (HURUT) KÉSZÍTÉSE – Az erdélyi konyha egyik legtöbbet magasztalt, romantikus fénnyel övezett étele az erdélyi örmények ángádzsábur (Angads Abur) levese, amelynek az elkészítéséhez elengedhetetlen a churut (hurut), egy savanyított, természetes körülmények között szárított, formázott tejtermék. Ez, mivel igen nagy területen elterjedt, számtalan néven – khask (perzsa: kašk, kurd: keşk), qurut (kirgiz: курут, kazah: құрт, türkmén: gurt, üzbég: қурт, azeri: qurut, pastu: قروت, török: kurut), chortan (örmény: չորթան chort’an), aaruul és khuruud (mongol: ааруул or хурууд) – és alakban fordul elő.
KASZNÁRNÉ LEVES – Írtam már a Jóasszony módra készült ételekről, a Dubarry, Imperial, és Kassai módra készült sertésjaváról. A kasznárnéról azonban eddig nem esett szó, ahogy a kasznárné leveséről sem. Könnyen lehet, hogy ez a leves „Kovácsics Mátyás oktató-szakácsmester. Kormányzó Ur őfőméltósága, Zita királyné, a szerb-, bolgár- román- olasz-, török király udvarok, stb. v. ut. főszakácsa” az Új Idők gasztronómiai rovatvezetőjének receptje.
FEJESSALÁTA LEVES – „Kovácsics Mátyás oktató-szakácsmester. Kormányzó Ur őfőméltósága, Zita királyné, a szerb-, bolgár- román- olasz-, török király udvarok, stb. v. ut. főszakácsa” az Új Idők gasztronómiai rovatvezetője 1926-ban jelentette meg az itt közreadott fejessaláta leves receptjét. A mára elfeledett szakácsmesterről a Magyar Nemzetben jelent meg írás néhány esztendeje. Jómagam a seberli leves után kutakodva találkoztam először Kovácsics nevével. Az elfeledett seberli levesről a jövőben még írok, ám ezúttal következzen egy Kovácsics-féle fejessaláta leves receptje. Már csak azért is, mert a tavaszi rántott csirke mellé adott ecetes vékonylevelű, szőke fejessaláta mellett a magyar háztartásokban szinte minden lehetséges verzió háttérbe szorul. Pedig akadna lehetőség bőven. Tőlünk nyugatra, a saláta leves leginkább római, vagy jégsalátából készül és
HÁBORÚS RECEPTEK – Az “Érdekes Újság” 1915. szeptember 26-ai számában egy takarékosságra tanító szakácskönyvet magasztal. Mint írják: “A háború mindnyájunkat arra kényszerít, hogy táplálékunkban takarékoskodjunk. Nagy gondja a háziasszonyoknak, hogy a mai drágaságban is olcsón, ízletesen és változatosan lássák el a családjukat. A napokban egy igen ügyes könyv jelent meg, mely olcsó és praktikus receptekkel látja el a magyar gazdaasszonyokat. Olvasóink iránti figyelem vezet, hogy bemutassunk ezekből az ételreceptekből néhányat. “A háború főzőkönyve”, ez a címe, özv. Sacher Gusztávné, Bárczy Berta és özv. Halász (tovább…)
KRÉMES JAPÁN CSIRKELEVES – A csirke farhát teljesen váratlan fókuszba kerülésével a japánok egyik nevezetes kultétele is új értelmet nyert. A népszerű japán ramen levesek két fő kategóriája a sűrű, krémes, enyves, kollagénban gazdag, zavaros „paitan” (jelentése: fehér leves) és tiszta, áttetsző „chintan” (jelentése: tiszta leves). A legnépszerűbbnek számító, testet adó, ízgazdag zsírokkal és kocsonyásító kollagénnel teli, sertésből készülő „tonkotsu” szinte mindig paitan. A paitan azonban készülhet a csirke legolcsóbb részeiből csirke far-hátból, csirkelábból, csirkenyakból is.
HOZZÁSZÓLÁSOK