NAGYORRÚ – Szaglás, illatok és irodalom!

NAGYORRÚ – Szaglás, illatok és irodalom!

Cyrano de BergereacAZ ORR A LÉLEK TÜKRE – Miután a germán gyökerű romantika és az orosz-francia realizmus is kinyúvadt, gall „izmusok” lepik el Európát. Az illatos ’petit madeline’-jét teába mártogató Proust és Rimbaud fekete szagú impresszionizmusa. A részegítően buja aromákat megéneklő Baudelaire szimbolizmusa. Az egyszer kubista Apollinaire őszidő-illatú hangaszálainak szürrealizmusa. A csatorna bűzökben tobzódó Zola naturalizmusa. Ebbe a lábszagú, zsenitudatú századvégi párizsi kavalkádba robban be egy üdén rózsa és írisz illatú ultra-romantikus vígjáték.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: TOKAJ, a legyőzhetetlen

_stb4650-t-diszn-gasztronomusTOKAJA hegyaljai szőlők haldoklás utolsó stádiumába jutottak. Egy-két helyen, például az ujhelyi, toronyai, sárospataki; tokaji, tarczali hegyeken itt-ott még az idén is volt termés, de az a bor, mit a phyloxerás és a peronospora által ellepett tőkéről szűrnek, nem érdemli meg többé a hegyaljai nevet. Úgy, hogy ma már elmondhatjuk, mikép a hegyaljai bor

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Ősi fajták, pamuk és bárányfarkú

BABITS MIHÁLY – Egyik 1938-as önéletírásában (Szekszárdi kadarka) Babits a mulandóság és maradandóság kérdéseit veti föl, amint nagybetegen, a gégemetszés után és a rádiumkezelések közti szünetben kitekint budai lakásából a ködös, novemberi tájba. És ekkor ezt mondja: mintha nem is egy fűtött, könyvekkel teli bibliotékában lennék, sokkal inkább egy másik, nem kevésbé fontos térben és időben.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Sümeg és korszerű fiai

sumegSÜMEGEN, a magyar barokk parányi gyöngyszeme – s ez a „legregényesebb fekvésű városka”, ahogy Jókai írja a Magyar Tempe-völgy című munkájában. Azt sajnálja viszont a Balaton-vidéket a mitológiai szépségű, istenekkel benépesített antik tájhoz hasonlító szerző (Jókai), hogy ezt a magyar rege-tájat nem tudja olyan szépnek és meghatónak leírni,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – a Somlai lényege

VAN ANNAK VAGY huszonöt éve, hogy Somló hívásának szenvedélye elkapott. Semmi különös nem történt, csak eljutottam sógoromék akkori birtokára, ha csak egy délutánra is, valahová az Ilona kápolna környékre. És ott sem történt semmi fontos – mondjuk talán annyi, hogy a sógornak valamit segédkeztem és jó bort ittam (nem emlékszem már rá, csak arra, hogy ízlett), meg arra, hogy a présház csodálatos volt. Úgy a húszas években építhették és egy gimnáziumi tanár

(tovább…)

Három futam a Ság hegyről

AZ 1799-es ELSŐ magyar nyelvű földleírásban Vályi András tollából a Ság nevű települések élén van a mi hegyünk leírva tizennégy hasonló nevű puszta, szabad puszta, falu és mezőváros társaságában.

„Magyar falu Vas Várm. földes Ura Gr. Erdődy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dömölkhöz fél mértföldnyire, Ság nevezetes hegye alatt; határja középszerű, borai jók.”

(tovább…)