A MODERNITÁS ÍZE – A fogyasztói társadalmak kialakulása és táplálkozásra gyakorolt globális hatásai címmel tartok előadást a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) VIII. Kongresszusán, 2012. március 23-án, pénteken. A Kongresszus írásos anyagában a következő szövegű absztrakt jelenik meg az előadásomról:
LEONARDO (di ser Piero) da VINCI Az utolsó vacsora (L’Ultima Cena) című világhírű festményén három nagy tál is látható. A Jézus előtti tál üres, azonban Jézustól jobbra és balra, András és Máté előtt a tál már púpozva van étellel. A nézőnek balra fekvő tálon féltucatnyi halat láthatunk, a jobb oldali tál tartalma ma már pontosan nem azonosítható, mivel a kép itt sérült, azonban a körülötte lévő kis tányérok tartalma még jól kivehető, beazonosítható.
A JAPÁN JÉGKRÉMEK választéka lehengerlő, az ízekről már nem is beszélve. A szigetországban akad bálna és angolna, vaszabi, polip, tintahal, tengeri hal, só, tulipán, cseresznyevirág, tészta, csirkeszárny, kaktusz, cápauszony, osztriga, kaliforniai kagyló, padlizsán, fokhagyma, búza, saláta, csirke, édesburgonya, szójaszósz, indiai curry, kukorica, chili, marhanyelv, mizó, nyers lóhús és számtalan más, szokatlan ízű jégkrém is.
BARBÁR LETTÉL VOLNA, ha akad néhány, vagy annál is több olyan étkezési szokásod, ami eltért a Nyugat (és Kelet) Római Birodalom civilizált polgárainak szokásaitól. Érdekes látni, hogy az akkori kritériumok másfél-kétezer esztendő múltán sem nagyon módosultak, ami megerősíti, hogy étkezési szokásaink és hozzá kapcsolódó hiteink, hiedelmeink bizony csak igen lassan változnak. A Nyugat-Római Birodalomban az 5. század (is) meglehetősen zűrzavarosra sikeredett. A hadsereg már nem volt képes a határok védelmére, így aztán jöttek is a nyugati vizigótok, a keleti osztrogótok, a vandálok, akikről éppen napjainkban derül ki, hogy talán mégsem voltak annyira vandálok, és
MA MÁR NEHÉZ elképzelni, hogy milyenek is lehetettek Európa, Ázsia, Afrika konyhái az újvilági fajok megjelenése előtt. Az új alapanyagok új ételek, ízek, illatok és élmények sokaságának teremtettek alapot világszerte. A különböző újvilági fajok – leginkább növények – gyakran csak lassan és hatalmi nyomásra váltak elfogadottá. Nem úgy a pulyka. A Kolumbusz utáni kor európai húsfogyasztásában az egyetlen valódi innovációt éppen a pulyka jelentette.
AKI EGY CSEPPET IS azt gondolja, hogy el tudunk távolodni attól, mi leglényegünk, az ételek, italok és a sex kívánásától és vágyától, bizony csalfa álmokat kerget. A világ erről szólt, s erről szól. Most és mindörökké! Ez a blog az ételeknek és italoknak szentelte magát, miközben mindezek mélyén folyamatosan ott lapul a sex is. A politikai írások, s minden más, melyről a mindennapjaink, különösen így, válság idején szólnak, a tőzsdei hírek, a gazdasági elemzések, a felszín brutális és agresszív borzolásai, amelyek mélyén nincs más, és soha nem is volt más, mint az étel, az ital és a nő (férfi) birtoklásának vágya. Mindez oly’ egyszerű, s ettől már egyszerűsítésnek is látszó, hogy akár még azt is gondolhatnánk, hogy nem igaz.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!