A MODERNITÁS ÍZE – A fogyasztói társadalmak kialakulása és táplálkozásra gyakorolt globális hatásai címmel tartok előadást a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) VIII. Kongresszusán, 2012. március 23-án, pénteken. A Kongresszus írásos anyagában a következő szövegű absztrakt jelenik meg az előadásomról:
AZ EGGYÉ VÁLÁS misztériuma, ismét csak nem véletlenül, a mindent keretbe foglaló étkezésekkel fonódik szorosra. A tilalmak, tabuk után akad példa másféle spiritualizmusra is. A Mediterráneum étkezési modelljének három alkotója közül (az olívát elhagyva) a kenyér és a bor váltak az úrvacsora előképeivé, ám az ószövetségi étkezések és áldozati lakomák éppúgy ide számítanak, ahogy a manna is:
A KÍVÁNCSISÁG előnyeiről, a tiltás hasznáról már esett szó és az első taburól is. A tiltásra álljon itt példaként a kolbászevés tilalma, ami mai szemmel tán megmosolyogtató, és bizarr, akárcsak a Satyriconban leírt lakoma, azonban elegendő körülnéznünk ahhoz, hogy hamar rájöhessünk, napjaink is ilyenféle tilalmak és bizarr lakomák világában telnek.
A MEGENGEDÉS és tiltás egységében a tiltás már a korai emberelődök óta végigkíséri az emberi faj evolúcióját. Biológiai objektumként az ember is, akárcsak a többi állat, a környezetében hozzáférhető élelmiszerek rendszerében éli le az életét. Ezt a rendszert a földrajzi, éghajlati, társadalmi meghatározottságon túl hosszú évmilliók óta az új iránti kíváncsiság (neophilia) és az újtól való félelem (neophobia) kettőssége alakítja.
A TILTÁST KIFEJEZŐ tabu szót James Cook (1728-1779) angol felfedező valamikor 1777 táján ismertette meg a nyugati világgal. Cook kapitány a polinéziai bennszülöttek között találkozott a kifejezéssel. A tongai nyelvjárásban „tapu”, fidzsi nyelven „tabu” szó jelentése „tiltott”, „nem megengedett”, azonban számos helyet találhatunk, ahol ez a jelentés kiegészül, és a dialektika remek példájaként a „szent” fogalma is ugyanezzel a szóval jelölődik.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!