A KETCHUP – Az amerikai háztartások 97 százalékában megtalálható. 30 másodperc alatt 3-7 centimétert folyik, zsírmentes, és evőkanalanként alig 16 kalória energiát tartalmaz. Ez a halszószból paradicsomszósszá átlényegült ketchup, amit a déli államokban a selypítős catsup szóval is jelölnek. Általános elfogadott vélekedés szerint, a ketchup szó a halszósz kínai nevéből eredhet és maláj közvetítéssel került az angolba.
AZ ÉLELMISZERIPARI kutatások egyik legnagyobb megrendelője mindenkor a hadsereg volt. A leveskockákhoz, tápszerekhez elvezető 18. századtól kezdődő kutatások, a konzerv feltalálása (Nicolas Appert, 1810), a margarin (Hippolyte Mège-Mouriès, 1869), s számos más eredmény, mind a hadseregek pályázataira, ösztönzésére született. A hadseregek és az ipari forradalommal rohamosan növekvő számú városi lakosság ipari léptékű ellátása egyre nagyobb üzletté vált.
A NEMZETÁLLAMOK születésénél – a nacionalizmus erősödésével – a nemzeti konyha és a nemzeti ételek fogalma is minden esetben előtérbe kerül. (Ezt a folyamatot utólag károsnak tartani hiábavaló lenne, már csak azért is, mert ez a stáció sem úszható meg – volt, és újra felbukkanóan, a jövőben is mindig lesz.) A nemzetállammá formálódás során a nemzeti konyhák a különbözőség és a látványos együvé tartozás bizonyítékává avatódnak, ahogy azt a 17. század kezdetétől, Franciaországban is láthattuk.
MUSTÁRT AKARSZ KÉSZÍTENI? Jó ötlet, s hogy segítsek, összegyűjtöttem az elmúlt évszázadok néhány érdekes mustár receptjét. A mustár készítés évezredes múltra nyúlik vissza. Eredete, ahogy mondani szokás, a messzi múlt homályába vész. A középkor ismert szakácskönyveiben mind találhatunk mustár recepteket is. Lássunk belőlük néhányat. Az első recept egy ismeretlen szerzőjű, 13. századi kéziratos andalúziai arab szakácskönyvből származik, melynek latin elnevezése „Manuscripto anonimo”.
LISZTEK ÉS KENYEREK – „De meg kell adni, hogy a búcsújáróhely kocsmárosnéja értette a maga dolgát, a marhapörköltnek olyan levet készített, hogy Szinbád áldani kezdte a kenyérsütőket, akik a piroscipót kitalálták.” (Krúdy Gyula) Ha már elfelejtettük volna, Krúdy sorai is emlékeztetnek rá, hogy a kenyér alapvető élelmiszerünk. Európában, de leginkább a mediterrán világban, ez a konyhaművészet
A SVÁB KONYHÁBAN a tészta leginkább főtt gombócot (Knödel-knédli), metéltet (Nudeln-nudli) galuskát (Nockerln-nokedli) jelentett. Ezekhez leginkább laktató káposztát, hagymás zsírral megöntözött törtburgonyát, vagy babot adtak, de a savanyúság és tavasszal a saláta sem volt ritka. A lekváros és grízes tészták, mákos és diós nudlik éppúgy az étrend részét képezték, mint a szilvás gombóc, a kelt tészták különböző nemei lekvárral, vagy anélkül. A rétes (Strudel) ha hétköznapokon előfordult, csak grízzel, szebb napokon tejbegrízzel, káposztával, szezonban már tökkel töltődött. Mák, vagy túró, legfeljebb ünnepnap került bele, hiszen ezek a városi piacon is jól eladható termékek voltak.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!