EGY BOTRYTIS CINEREA bolondította Sauternes, például egy Chateau d’Yquem, de méginkább a szívünknek kedvesebb Tokaji aszú, olyan lehetőségeket nyújt a gasztronómia ihlette fantáziának, amelynek nehéz ellenállni. A hazai alapanyagú étel-bor párosítások pálmáját minden kétséget kizáróan a libamáj-tokaji aszú páros viszi el. Nincs mégegy ilyen pár, amelyet ennyire Magyarországhoz kötne a világ.
A GASZTRONÓMIAI trendek többsége továbbra is a helyben termesztett, szezonális, friss nyersanyagok használatát hirdeti. Ez ma a legszalonképesebb irányzat, amivel magunk is mélyen egyetértünk és nagy butaság is lenne mást mondani. Akik ezt valljuk, nagyon modernnek és korszerűnek gondoljuk magunkat, pedig az égvilágon semmi újat nem fedezhetünk fel. Így volt ez már százezer évekkel ezelőtt is, amikor a „nyers” anyagot igyekeztünk úgy átalakítani, hogy még véletlenül se maradjon nyers.
Ekkor, az átalakító technikák színre lépésével, a tűzzel kezdődött el a gasztronómia története is. (tovább…)
A MAJONÉZES csokitorta után lássuk a fűszeres paradicsomleves torta receptjét is.
A recept a „Honolulu Advertiser” 1959. szeptember 17-ei számában jelent meg, de eredete még korábbra nyúlik vissza és legelőször a Campbell élelmiszeripari óriás, és nem mellesleg paradicsomleves gyártó, 1920-as években megjelent receptfüzete tartalmazta.
EGY JÓL ISMERT EMULZIÓ regényes története – akárcsak a marengói csirke – a franciákhoz és a háborúhoz kötődik. 1756-ban Richelieu hercege elfoglalta a britektől Mahon városát Minorca-szigetén. A győzelmi ünnepen – szól az egyik történet – a séf tojássárgájából és tejszínből készült mártást készíteni, ám a tejszín elfogyott, akadt viszont olívaolaj. A többit már ismerjük: megszületett a „mahonnaise”, amiből egy 1841-es szakácskönyv nyomdahibájából „mayonnaise” lett.
A fotót 2008. júniusában, egy szakmai úton, Barolóban készítettem. A képen (balról-jobbra) Konyári János, Bock József és Balla Géza látható és azért választottam, mert én ilyennek láttam, látom Konyári Jánost.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!