Szerző: Csíki Sándor | 2008/12/08 | Molekuláris gasztronómia, nemzetközi konyha
A GASZTRONÓMIAI trendek többsége továbbra is a helyben termesztett, szezonális, friss nyersanyagok használatát hirdeti. Ez ma a legszalonképesebb irányzat, amivel magunk is mélyen egyetértünk és nagy butaság is lenne mást mondani. Akik ezt valljuk, nagyon modernnek és korszerűnek gondoljuk magunkat, pedig az égvilágon semmi újat nem fedezhetünk fel. Így volt ez már százezer évekkel ezelőtt is, amikor a „nyers” anyagot igyekeztünk úgy átalakítani, hogy még véletlenül se maradjon nyers.
Ekkor, az átalakító technikák színre lépésével, a tűzzel kezdődött el a gasztronómia története is. (tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2008/12/08 | Recept
A MAJONÉZES csokitorta után lássuk a fűszeres paradicsomleves torta receptjét is.
A recept a „Honolulu Advertiser” 1959. szeptember 17-ei számában jelent meg, de eredete még korábbra nyúlik vissza és legelőször a Campbell élelmiszeripari óriás, és nem mellesleg paradicsomleves gyártó, 1920-as években megjelent receptfüzete tartalmazta.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2008/12/06 | Molekuláris gasztronómia, Recept
EGY JÓL ISMERT EMULZIÓ regényes története – akárcsak a marengói csirke – a franciákhoz és a háborúhoz kötődik. 1756-ban Richelieu hercege elfoglalta a britektől Mahon városát Minorca-szigetén. A győzelmi ünnepen – szól az egyik történet – a séf tojássárgájából és tejszínből készült mártást készíteni, ám a tejszín elfogyott, akadt viszont olívaolaj. A többit már ismerjük: megszületett a „mahonnaise”, amiből egy 1841-es szakácskönyv nyomdahibájából „mayonnaise” lett.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2008/12/06 | bor, borász
A fotót 2008. júniusában, egy szakmai úton, Barolóban készítettem. A képen (balról-jobbra)
Konyári János, Bock József és Balla Géza látható és azért választottam, mert én ilyennek láttam, látom Konyári Jánost.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2008/12/03 | magyar konyha, Történelem, Vélemény
MOST PÉLDÁUL nekem valami olyasmire volna gusztusom, ami a villásreggeliből maradt. Csak egy kis porció székelygulyás, teszem azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi gulyásmaradék volna a konyhán délelőttről, persze csontos húsokkal, húslevessel felöntve, némi zöldséggel, esetleg egy velős konccal. Csak pájslit ne ajánljon nekem, János, mert az csak frissen jó.”
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!