A HÉTVÉGÉN, pénteken és szombaton a Symbol vált a hazai borélet központjává. Mindkét nap negyven,-negyven borásszal, boraikkal és ételeikkel találkozhatott a népes számú bor- és ételkedvelő közönség. Ez kimondva egyszerűnek tűnik, azonban egy ilyen rendezvénynek otthont adni, megszervezni már korántsem az. Az étel lefőzése infrastruktúrát és sok munkát igényelt. Amit mindebből látni lehetett az a gördülékeny szervezés és a rendezvényt élvező közönség jókedve.
AZ ÉV BORÁSZA 2010 cím hivatalos és precíz neve: az „Év bortermelője Magyarországon 2010. évben”. Szép, és a mindennapi használatra feleslegesen hosszú cím, mely „nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.”
SAJTOS POGÁCSA ügyben már igen régóta tanácstalan voltam, amikor Kocsonya Kálmán mesterszakáccsal összefutva eszembe jutott a sajtos pogácsa körüli bizonytalankodásom. Kálmán egy-két pogácsát készített már életében, ezért is voltam a legnagyobb bizalommal a receptje iránt. Ráadásul annyira azért ismert, hogy sejthette, akármilyen tucat sajtos pogácsa recepttel nem leszek elégedett. A recept megtetszett, s valóban van benne egy kis csavar.
PALERMÓBAN JÁRVA az egyik útikönyvek ajánlotta piac a Mercato di Ballaró. A katedrálistól nem messze van, ám a főútról letérve már igen barátságtalan utcákra téved az ember. Így aztán nem is időztünk túl sokat arrafelé, pedig megrögzött piaclátogató vagyok. Az élmény azonban mégsem maradt el, s ráadásul a kikötőhöz közel, ahol a szállodánk is volt, akadt egy tágas, világos, amolyan őstermelői piac, ételekkel, zöldségekkel, roston sütött halakkal, főtt kukoricával, cseresznyével, paradicsomártásban úszó csigákkal, s kardhallal. Akadt itt sok minden, amivel Nápolyban is találkozhat az ember, ám mégis elütött attól. Palermo már nagyon dél, s cseppet kelet is.
AMIKOR a spárga „pálinkáról” írtam, a szakma tiltakozott, persze nem nálam, hanem a párlat készítőjénél, aki tényleg nem tehetett arról, hogy én pálinkának neveztem azt, ami törvény szerint csupán párlat, hiszen pálinkának csak a Magyarországon, magyar gyümölcsből készített párlat lenne nevezhető. A fogalomrendszer humoros vonása, hogy a törvény szerint például paradicsomból lehetne pálinka elnevezésű párlatot készíteni, mert a paradicsom gyümölcsnek számít, s nem zöldségnek, még ha ez magamtól bizony nem is jutott volna eszembe. Petzold Attila barátom a Brill Pálinkafőzdétől már korábban is ajánlotta ezt a medvehagyma párlatot, s meg is egyeztünk, hogy megkóstolom.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!